Space Warriors >> Fight of the Mankind >> Játéktér

Miközben körbevezettem a hajón az admirálist, bemutattam a fő rendszereket.

- A fegyverzet még a "régi" hajómról adaptált változat, a hajtómű is azonos az egyetlen különbségünk a cserélhető "rekesz". Volt valami konkrét megfogalmazása is de sose voltam jó az ilyenekben. Ezt a szekciót a bázison tudjuk cserélgetni hisz a kicsike nem épp könnyű, majd 100 tonnás. Jelenleg a felderítő egység van rajta. Ezért tudunk álcázódni mint tapasztaltad, elég sikeresen. De továbbá megnöveli az érzékelőink teljesítményét és hosszabb utakat tehetünk meg kutató felszerelésekkel. A modul másik változata a harci kialakítású. Két új torpedóvető és 3 új 360 fokban szóró lézer fej. Illetve pajzs erősítő. Van egy harmadik fajta is de az mentő akciókra szolgál egy komplett orvosi komplexum. Jó hajó ez a Nebula osztály viszont felettéb drága. A Mélyűri Flottában is tudtommal kevés van belőlük de ezt te jobban tudod. A technológiánkat és itt most az álcázásra gondolok nem tudom részletesebben megmutatni. Sajnálom, de nem tehetem. Nem azért mert nem bízok benned de még prototípus. Nem garantálhatok semmit. De ha eljön az idő ezt is megosztom veled, mint a régi hajóm - veregettem meg a vállát - De most mesélj te.... hogy vagy? Mik a tervek a jövőre nézve? Mi készen állunk a harcra....

- Értem. Remek "kis" hajó ez és mi mindenre képes... Az álcázást illetően pedig... Ez elképesztő technika. Hogy egy ekkora hajó így meg tudjon közelíteni észrevétlenül, ez fantasztikus dolgok eléréséhez segíthet minket. Ugyanakkor természetesen megértelek, és nem láttam, nem hallottam semmit, de majd várom a fontosabb részleteket, ha eljön az idő - néztem rá sejtelmes mosollyal.
- Ó. és természetesen most gyorsan meg is ragadom az alkalmat megköszönni ezt a remek hajót, mivel eddíg rajtam kívülálló okok miatt nem volt rá alkalmam. Teljesen más, ugyanakkor sokkal fejlettebb a régi madárkámnál, remek érzés használni -
*Tényleg csodás hajó* - tartottam röpke szünetet.
- Magamról? Hát ami engem illet, már viszonylag sikerült kihevernem a történteket és kezdek hozzászokni a fém alkatrészekhez... Bár néha álmomból valamiféle pulzáló fájdalom a mellkasomból ébreszt fel, de gyorsan elmúlik... Talán csak a szénszálakhoz nem szokott még teljesen hozzá a szervezetem... De hagyjuk is ezt a témát, illetve majd még részben visszatérek, de a fontosabb kérdés a következő offenzíva megszervezése és a Centaury rendszer visszafoglalása. Nem tudom, hogy a plútói csata csak egyszeri közbeavatkozás volt e, vagy számíthatok az ilyen irányú támogatásodra máskor is? Nem, ne is válaszolj, tudom a választ, hisz ismerlek Különösen ezzel az új álcázó berendezéssel félelmetes pusztításra lehettetek képesek. Ugyanakkor konkrétumokkal egyenlőre nem szolgálhatok, a végső döntés az istenverte Tanács kezében van... Ennyit rágódni a nyilvánvaló dolgokon... Ehhh, de hisz ismered őket te is, nem kell magyarázkodnom... Amint megvan a pontos terv, azonnal egyeztetünk és megtisztítjuk a világunkat. De akkor most térjünk vissza egy kicsit rám... Tudom, hogy nem sokon múlt az életben maradásom... Az első műtét előtt már láttam magam előtt a fényt, és nagyon csábító lett volna követni, de tudtam, hogy nem tehetem meg veletek... És akkor hirtelen, mintegy külső szemlélőként az űrben lebegve találtam magam és láttam a csata egész lefolyását, a bekapott lövést, a szétroncsolódott testemet, mindent... Majd az operációt és azt is, hogy mielőtt elmentél, még egyszer utoljára benéztél rám... Majd láttam ahogy elindulsz, és ezután magamhoz tértem az ágyon... És az egész olyan valóságosnak tűnt... És még csak elképzelni sem tudom, mi lehetett ez... Hallottam már olyanokról, akik visszatértek a halálból, de ez más volt... Erről rajtam - és mostmár rajtad - kívül senki sem tud, és... Szóval érted, ahogy szoktuk, maradjon köztünk De ha már én befejeztem, esetleg pár dolgot te is elárulhatnál magadról - ami rám is tartozik persze -

Mikor meghallottam a történetét pillanatra az ütő is megállt bennem és ezt ő is észre vette.

- Admirális... Jöjjön velem - mondtam, és a hangváltásom láthatóan aggodalommal töltötte el.

Az irodámig mentünk majd mikor bent voltunk leültettem és kiadtam a computernek a parancsot.

- Emelj tízes fokozatú erőteret az irodám köré, semmi hang ne jusson se ki se be. - azzal leültem az asztal másik oldalára és egy kis ideig csak meredtem magam elé összegezve a gondolataim. - Admirális... Ez komoly dolog. Biztos benne hogy ez megtörtént? - de csak bólintott. - eh - sóhajtottam és vettem elő a fiókból egy szkennert majd neki adtam - mielőtt elmondom amit tudok szkenneljen le. Valamit tudnia kell... - láttam az arcára kiülő döbbenetet amint a szkenner kimutatta a biojeleim és azt az eltérést amit még én meséltem neki, hogy miként lehet felismerni az ellenséget. - A műszer nem téved, fojtottam bele a szót. Én nem önök közé tartozok... Sőt... Az uralkodó fia vagyok... nekem el kellett volna árulnom magát a csata kezdetén... a tanács jól érezte, hogy nem közéjük tartozok... azonban... nem tudtam megtenni, az emberek túl sok jó emléket adtak amit az én fajtám nem... És ami magát illeti... hm... hogy is fogalmazzam meg... maga már meghalt. Pontosítok, egyszer már meghalt. Tapasztaltuk, nem sokszor de a hódításink alatt a népem feljegyezte az eseteket és rájöttünk, hogy ez bármikor megtörténhet, de csak kiválasztott egyénekkel. A galaxisunkat átszövi, egy erő ami képes adni 1 újabb esélyt. Nem tudjuk, hogy működik, mikor történik, egyszerűen megtörténik. Vannak akik kapnak még egy esélyt. De ez nem minden... az új életükben többre is képesek, fejlődnek az érzékeik, képességeik. Szerintem nem a műszerek látták meg a hajómat... hanem maga... mert látni akarta... még nem tudja irányítani az új erejét de biztos vagyok benne, hogy sikerülhet kisajátítani... Persze van hátulütője is... mint látja... a sebesülései... sose fognak begyógyulni... a fájdalmak... nem fognak megszűnni... lehet ha minél többet használja az "erejét" még erősödnek is... de... admirális... ez nagy lehetőség... ha képes megérezni mire készül az ellenfél... mik a gyengéi... nyerhetünk... kiirthatjuk őket egyszer és mindenkorra. Ha valamit csata közben megérez... bízzon benne... lehet nem hisz nekem... lehet már nem bízik bennem... megértem de én harcolni fogok... a flotta nélkül, az embereim nélkül... ha kell egyedül... az én fajtámban apámnak volt ilyen esete... ő is átélte... és a képessége amit nyert... a halhatatlanság... nem öregszik, nem sebesül meg... vagyis csak a saját vérétől... azaz a gyermekeitől... mind hűséges... volt... én már nem... meg tudom ölni, ezért fogok küzdeni... ha végzek vele... én leszek az új uralkodó és beszüntetem a harcot... apám vak... és nem képes tájékozódni egyedül... ez lett a hátulütője de így is félelmetes ellenfél... - a történetem után szünetet tartottam, hagytam had rágja át magát a történeteken - computer, kapcsold ki az erőteret. Admirális... - nyomtam a kezébe egy lemezt - gondoljon át mindent... ha döntött... csak akkor tegye be ezt a lemezt a lejátszóba és másnak ne mutassa meg. Most még ne válaszoljon...

azzal vissza kísértem a hajójáig és szó nélkül fogtunk kezet majd visszatértünk a hajóink hídjaira és én a hajónak kiadtam a parancsot. Indulás haza....


*** A LEMEZ TARTALMA ***

---- Admirális... gondolom döntött.... A lemez tartalmazza a bázisunk helyét és teljes tervrajzát. Megsemmisítheti ha úgy döntött nem bízik bennem. A pajzs kódjai is ott vannak, kiiktathatja őket és gyerekjáték lenne. Ha mégis bízik még bennem... talál egy csatorna kódot. Ezen bármikor elérhet engem... És ha így dönt, hogy még egy oldalon állhatunk lenne egy kérésem... Csak maga tudja ki is vagyok és mi is a tervem... most mint barátja kérem... az állomás vezetőjének a nevét nézze meg és jegyezze meg... kérem.. ha én elbuknék... keresse fel és vigye biztonságba... védje meg őt... és a születendő gyermekeit.... az én gyermekeim... a maga kereszt fiait ha elfogadja a felkérésem... magánál jobb keresztapjuk nem lenne... nekem is olyan mintha az apám lenne... tisztelem a képességeit... ő nekik kegyelmezzen és védje meg... kérem.... ----

Szó nélkül visszatértem a hajómra, majd mielőtt visszavonultam volna a szobámba, kierőltettem még magamból egy irány a Föld parancsot. Leültem a székembe és az üres monitort bámultam dermedten... Nem is tagadom, teljesen letaglózott az elmúlt pár perc... Annyi információ, annyi új dolog, új impulzus ért... Egyenlőre képtelen voltam ezt a hatalmas kavalkádot átlátni és reálisan gondolkozni... Egyre csak Földvájó mongúz szavai csengtek a fülemben... Hirtelen magam sem tudtam,m i a helyes, de igyekeztem összegezni és feldolgozni a hallottakat.
*Tehát Földvájó mongúz nem is ember... Vajon tényleg egy kígyót melengettem volna?... Neeem, Földvájó mongúz különbebb bárkinél, akivel valaha is találkoztam, egy rendkívül különleges ember... Igen, ember. Mert ő már ember, ebben nincs is kétségen, és saját akaratán kívül - ha rajtam múlik - soha nem is fog kiderülni az igazság. És ami velem kapcsolatos... Hogy meghaltam volna... Csak kaptam még egy esélyt, fejlettebb érzékekkel és különleges képességekkel, "cserébe" a sérüléseim mostmár örök életemre kínozni fognak... De ez akkor is egy ajándék, amit fel kell használnom a győzelemhez, az emberiség jövőjéért... Igen, ezt is fogom tenni. Ez nem hogy elvágta volna, hanem még szorosabbra fűzte a kapcsolatot közöttünk. Tovább fogom támogatni, és győzelmet aratunk, egy szebb jövő reményében...*
Miután így a gondolatmenetem végére egyben a döntésemet is meghoztam, előtérbe került a lemez, ami adott. Mielőtt behelyeztem volna a lejátszóba, a Computerrel hermetikusan lezárattam a szobámat, nehogy bárki is megzavarjon közben. Majd elindítottam...


---- Admirális... gondolom döntött.... A lemez tartalmazza a bázisunk helyét és teljes tervrajzát. Megsemmisítheti ha úgy döntött nem bízik bennem. A pajzs kódjai is ott vannak, kiiktathatja őket és gyerekjáték lenne. Ha mégis bízik még bennem... talál egy csatorna kódot. Ezen bármikor elérhet engem... És ha így dönt, hogy még egy oldalon állhatunk lenne egy kérésem... Csak maga tudja ki is vagyok és mi is a tervem... most mint barátja kérem... az állomás vezetőjének a nevét nézze meg és jegyezze meg... kérem.. ha én elbuknék... keresse fel és vigye biztonságba... védje meg őt... és a születendő gyermekeit.... az én gyermekeim... a maga kereszt fiait ha elfogadja a felkérésem... magánál jobb keresztapjuk nem lenne... nekem is olyan mintha az apám lenne... tisztelem a képességeit... ő nekik kegyelmezzen és védje meg... kérem.... ----

A végigolvasása után ismét egy letaglózott állapot lett úrrá rajtam, de most abszolút pozitív értelemben...
*Hogy én, keresztapa? Milyen megtisztelő is lenne... Igen, miért is ne! És elküldött mindent a búvóhelyéről, remek ember, hisz nem lehetett biztos a döntésemben... Bár ismer, így gondolhatta a válaszomat Nézzük csak..., az állomás vezetője... Lola... Hm... Hát rendben, de nem lesz miért a védelmem alá vennem. Remélem...*
A lemez megnézése csak megerősített az elhatározásomban, hogy természetesen továbbra egy oldalon harcolunk egyazon nemes cél érdekében. Ami azonban a legfontosabb volt, a csatorna kód, amin végre elérhetem, amikor csak a szükség úgy kívánja... Most pedig egyből úgy kívánta, nem akartam túl sokáig kétségek közt vergődni hagyni, így lassan betárcsáztam a kódot, majd belekezdtem...
- Földvájó mongúz jelentkezz, itt Tavaszi tekercs. Meghoztam a döntésemet, ami remélem nem szolgál sok meglepetéssel... - próbáltam egy kis aggodalomra okot adó feszültséget becsempészni - Az pedig nem más, mit... - majd egy nagyobbacska szünet - mint hogy természetesen nem hagyom cserben az egyetlen igaz barátomat Természetesen továbbra is támogatni foglak és úgy érzem, ez nem hogy ártott volna, hanem még szorosabbra fűzte a kapcsolatunkat. (OFF: Remélem nem túl buzis ON) Emellett természetesen tiszteletben tartom a kérésed Lolaval kapcsolatban, de nem lesz rá szükség, nem lesz olyan "szerencsénk", hogy idő előtt itt hagyj minket - mondtam szinte nevetve, oldva a kezdeti tudatos feszültséget. Ami pedig a felkérést illeti, a legnagyobb örömmel elfogadom, számomra a megtiszteltetés. Meg kell mondanom örülök, hogy ezek a dolgok így kiderültek, amint tudok konkrétumokat jelentkezek. Addíg is minden jót... Barátom -
Tavaszi tekercs kiszáll, vétel...

Admirális itt vas szobor
Admirális itt vas szobor

kiprobáltuk az uj hajot és nagyon szépen muzsikál a kicsike
szovel ujra ittvagyok önnel és adja ki a parancsot és mint a régebbi idökbe

vas szobor ki

Az adást megkapva megnyugodva szálltam le a hajóról. Az állomást egyenlőre biztonságba tudhatom, az admirális szavai is biztosítottak erről... már csak egy dolog maradt amit még meg kell tennem... azonban ekkor a hajóról leszállva Lola termett előttem.

- Mi a baj? - kérdezte egyből kiolvasva hogy valami nincs rendben
- Gyere velem - fogtam meg a kezét és a szobánkba siettem vele majd bezárkóztunk
- Megijesztesz - mondta valódi félelemmel a hangjában
- Tudom... de... - nyomtam a kezébe azt a szkennert amit az admirális is használt - Volt valami amit sose mondtam el neked... szkennelj le...

Végig futtatta rajtam majd megszólalt.

- Nincs elváltozás, már azt hittem valami bajod van! - rebegte félve, láttam ahogy remegve fogja a szkennert
- Nem emlékszel?
- Mire?
- Szóval nem...
- Mire?! - kiáltotta most már halálra rémülten
- Emlékszel mikor meséltem a hódítókról, és hogy miként lehet megkülönböztetni őket?

Ekkor a kijelzőre nézett és nem szólt semmit csak kiejtette a kezéből.

- Nem... nem... nem! - rebegte
- Nem titkolhatom tovább... főleg így nem... - fordítottam hátat neki - így nem, hogy a gyerekeim hordod a szíved alatt...
- Hector! Miért nem mondtad el nekem?! - kiabált velem a sírás szélén
- Nem tudtam... és ez a név... Hector... csak te ismersz így... csak te hívsz így... csak apám hívott így...
- Az apád?
- A fajtám uralkodója - ütöttem az ablakba ami ha nem erősített polimetrid kiszakad és kiszippant az űr hidege - A ROHADT FAJTÁM VEZÉRE! - kiabáltam most már én is - GYŰLÖLÖM ŐKET! GYŰLÖLÖM! Nem akartalak bele keverni... ezért nem mondtam el...
- De... miért most... miért nem előbb...
- Akkor vissza csinálnád a kapcsolatunk? Ha tudnád megtennéd? Hogy ne egy ilyen korcs gyermekeinek legyél az anyja?

Nem mondott semmit én pedig térdre borultam az ablak előtt magamban átkozva tovább a fajtámat és a létezésemet. Pillanatokig csönd volt de óráknak tűnt majd mögém térdelt és átkarolt.

- Nem csinálnám vissza. Újra megtenném... Nem érdekel mi vagy ki vagy! Nekem kellesz! Csak te!

Felé fordultam és átöleltem miközben ő zokogni kezdett. Nem volt szívem már elmondani, hogy valószínűleg nem fogom megérni azt a kort hogy lássam felnőni a gyermekeim... de... talán... talán ha a világegyetem is úgy akarja mégis sikerül.

A gondolataimnak a kivágódó ajtó vetett véget és Lola elit Arany Gárdistái, a személyes testőrei, viharoztak be engem pedig a falhoz kentek és sikeresen befejeltem a carbonizált szekrény ajtót felszakítva az egész homlokom. Ha van ennél szúrósabb fájdalom akkor padlizsánok nőnek ki minden ember fogaiból, én mondom. Nem is nagyon bírtam hang nélkül főleg hogy a vérző fejemet utána végig ráncigálták a falon, összekenve mindent és a megdöbbent Lola csak akkor tért magához ettől a hirtelen sokktól amikor a vérem az arcára fröccsent. Már nem nagyon értettem mit mond de a halálbüntetés szavakat még hallottam és láttam hogy magából kikelve ordítozik viszont több erőm nem volt... hiába szúrt és fájt a fejem nem bírtam ébren maradni...

A gyengélkedőn tértem magamhoz, ahol egyből Lola szemei köszöntek vissza.

- Jól vagy? - kérdezte egyből
- Ah... semmiség... - fogtam a bebugyolált fejemet és ültem fel.
- Helyre hozta a doki csak még vigyázz vele, felszakadhat. Ha már lenyugodott a seb helye bőr regenerátorral eltüntetjük a heget. Sajnálom... Azt hitték bántasz engem... figyelik a szívritmusom és állítólag érzékelők azt jelezték életveszélyben vagyok...
- Hagyjuk a heget... megérdemeltem...
- Nem... nem érdemelted... kivégeztetem őket ha még egyszer hozzád nyúlnak!
- Ugyan - mosolyogtam el magam - kemény a fejem, kibírom. Ha akartam volna most ők fekszenek itt és nem én. - csaltam végül mosolyt az arcára
- Szeretlek...
- Tudom szívem... tudom... - intettem neki hogy öleljen át és nem kellett kétszer mutatni már a karjaimban volt...

A tanácsban

- Nos uraim... kiadjuk a parancsot?
- Az új flotta kész, a Tavamegtervezheti a Centaury-1 invázióját.
- Bízhatunk benne?
- Igen.
- Talán.
- Uraim! Elhozta Földvájó Mongúz hajóját, azt mondta halott... Miért kételkedünk?
- Azért csak tartsuk rajta a szemünket...
- Jó...
- Akkor a parancs?
- Irány a Centaury-1 és a 4 bolygója

DeathGate írta:

Admirális itt vas szobor
Admirális itt vas szobor

kiprobáltuk az uj hajot és nagyon szépen muzsikál a kicsike
szovel ujra ittvagyok önnel és adja ki a parancsot és mint a régebbi idökbe

vas szobor ki

- Itt Tavaszi tekercs, vettem Vas szobor. Mi épp most tartunk haza a Föld felé, találkozzunk ott, a Tanács döntése már úgyis a nyakunkon. De ne feledje, már nem közlegény, már kapitány, tehát már van önállósága a flottán belül Ugyanakkor megtisztelő, hogy még mindíg így ragaszkodik a protokollhoz. Nem volt véletlen a kitüntetése Akkor tehát találkozunk a Földnél kapitány! -
Tavaszi tekercs kiszáll, vége

értettem... Tavaszi Tekercs

emberek! irány haza
ideje ujra otthon lenni

*A Föld mellett*
Hm, hamarabb megérkeztünk mint gondoltam volna. Még mindíg nehéz megszoknom, hogy az új hajó fényévekkel gyorsabb a réginél...
- Rendben emberek, most pedig megvárjuk Vas szobort, addíg egy kicsit lehet lazítani. -
*Lazítani? Ugyanmár... Lehet ebben a helyzetben egyáltalán lazítani? Hát nem.*
- Uram, bejövő üzenet, a... a Tanácstól uram... -
- Rendben, küldjék a szobámba. Ne zavarjanak, csak ha megjött Vas szobor! -
Majd a szobámba érve elolvastam az általam már előre tudni vélt parancsot: megtámadjuk a Centaury-1 rendszert...
*Remek, végre döntést hozott a Tanács. De eddíg szarakodni vele... Na mindegy, ideje értesíteni Földvájó mongúzt.*
- Földvájó mongúz jelentkezz, Földvájó mongúz jelentkezz, itt Tavaszi tekercs. a Tanács végre meghozta a döntést, megtámadjuk a Centaury-1 et. Jelenleg Föld körüli pályán tartózkodom, várom Vas szobort. Amíg megérkezik, megszerezem a támadást. Akkor remélem látjuk majd egymást a "csatamezőn". -
Tavaszi tekercs kiszáll, vétel

-nah ujra itthon... végre
-Vas szobor! azonnal várja önt az admirális jelentkezzen nála!
-ilyen gyorsan? rendben akkor irány az admirális!
emberek figyeljeteka madárkára és lehet pihenni de nem sokáig

Már jó ideje várakoztam a válasz miatt, de az csak nem akart megjönni...
*Hm... Biztos sok dolga van, de a lényeg, hogy vette az adást... Majd megbeszéljük a teendőket útközben.*
Majd egyenesen a hídra mentem:
- Rendben emberek, a flotta készen áll az indulásra a Centaury rendszerbe. Mindenki készüljön fel, nem tudni, az út melyik szakaszán ütközhetünk már ellenállásba... Jelenlegi információink szerint nincsenek az ellenségnek előörsei a körzetben, de óvatosnak kell lennünk. Mindenki munkára! Computer, kérek egy csatornát Vas szoborhoz! -
- Vas szobor jelentkezz, Vas szobor jelentkezz, itt Tavaszi tekercs. A Centaury hadművelet kezdetét veszi, indulunk a nevezett szektorba. Remélem készen áll kapitány, kövessen! -
Tavaszi tekercs kiszáll, vége
- Computer, telkes sebességgel 587dr5d, Centaury rendszer... - majd csak a szél süvítését lehetett volna hallani (ha a Földön ülnénk egy kocsiban )

ahham értettem admirális!
emberek vége a pihenönek irány a 587dr5d kordináta

uram igen uram!
had menjen a madárka!

Szó nélkül ültem le a kapitányi székembe a hajómon és adtam ki az indulási parancsot az Alpha Centaury rendszerhez. Láttam a legénységemen, hogy érzik valami nincs rendben mivel utána is csak egy órán át szótlanul ültem és figyeltem ki az ablakon.

- Uram, nem válaszolunk Tavaszi Tekercsnek?
- Hogy? - riadtam fel az elbambult állapotomból
- Uram minden rendben van?
- Igen-igen... persze...
- Mióta kiengedték a gyengélkedőről mintha...
- Mintha?
- Nem akarom megsérteni uram, de mintha nem önmaga lenne.

Nem válaszoltam semmit előszór... Valóban azóta sokminden átfutott az agyamaon... mi lesz ha elárulnak, ha előbb meghalok, ha lerohanják az állomást... ha... miket beszélek? Tényleg nem vagyok saját magam!

- Nyugalom Fredrick... - mosolyogtam el magam - csak azon gondolkoztam, milyen partit rendezzünk az első visszafoglalt bolygó után! Most pedig vissza a kormányhoz! Sietnünk kell, hogy felmérjük a terepet, Jellezzenek a többi hajónak is! Teljes sebesség!
-Értettem uram! - nevetett - Már ránk fér egy kis akció!
- Abban nem lesz hiány... garantálom!

admirális
mindjárt elérjük a 587dr5d kordinátát
hogy muzsikál a hajó amit kapott?

vas szobor ki

- Vettem Vas Szobor, köszönöm! Figyelem emberek, mostantól teljes harckészültség, nem tudhatjuk, mikor botlunk ellenséges űrhajókba. Mindenesetre a radar legyen folyamatosan aktív. Computer, fokozatosan lassítsunk, míg meg nem érkezünk. -
- Köszönöm kérdését kapitány, remek kis hajó, össze sem hasonlítható a régivel. De majd meglátják harc közben Mindenesetre készítse az embereit, mindjárt belépünk az ellenség által birtokolt szektorba. -
Tavaszi tekercs kiszáll, vége
Majd visszavonultam a szobámba, és jeleztem Földvájó mongúznak is, hogy megérkeztünk...

értettem admirális!
emberek! készülni a fotelokkal és a popcornokkal mert kezdödik a mindjárt a tüzijáték
mutassuk meg nekik hogy játszanak a földiek

A hídon álltam és figyeltük a távérzékelőkkel ahogy az admirális flottája közeledik. Rengeteg hajó bukkant fel a radarokon és ennek csak örültem. A Mélyűri Flotta készen áll a harcra, akárcsak mi.

- Uraim, küldjék szét a parancsot a hajóinknak: Amint az admirális flottája harcba lép az első bolygó felett és előbújt az ellenség flottája... mi nekiesünk a vezérhajónak... épp mint múltkor... és küldjenek egy üzenetet az admirálisnak... mi rájuk várunk

Szinte egy örökké valóságnak tűnt az eltelt idő, ahogy lassan előrehaladva átkutattuk a szektort. És semmi... Semmi, ami a jelenlétükre utalt volna...
*Hm... Normális esetben örülnék ennek, de ez gyanús, nagyon gyanús... Miért adnának fel csak úgy ilyen kulcsfontosságú szektort? Ebben nincs semmi ráció...*
- Uram, elnézést, hogy zavarom, de normális ez? Egy az ellenség által birtokolt szektorban ennyi idő elteltével sem találkoztunk nem hogy az ellenséggel, de semmi mással sem... -
- Drake... Figyeljen rám... A legénység sem ostoba, de... Ez számomra is több, mint gyanús... És nagyon nyugtalanít... Talán készülnek valamire, vagy... Nem kell tudniuk, hogy ez ennyire aggaszt engem is, kimegyek és megnyugtatom a legénységet, köszönöm hogy jött Drake, leléphet -
- Igenis uram! -
*AZ ADMIRÁLIS A HÍDON*
- Figyelem emberek! Tudom, frusztrálóan hat mindenkire ez a mostani állapot, de biztosan készülnek valamire, így mindekitől még nagyobb koncentrációt szeretnék kérni, hogy észrevegyük a legkisebb jelét is annak, hol lehet az ellenség. Ha ez az akció sikerrel jár, mindenki kap 1 hét kimenőt, lazíthatnak egy kicsit, de most kérem, mindenki nyújtsa a legjobbját! Köszönöm -
Érezhetően megnőtt az emberek lelkesedése, amiben talán a kimenő lehetősége is közrejátszott, de most akkor is szükség van a teljes koncentrációra, valamire készülnek...
Majd hirtelen valami zajra lettem figyelmes a szobám felől, majd a szellőzőben tovább, hirtelen csend lett...
- Hallották? -
- Na de... Mit uram? -
- Hát ezt a zajt, valami... -
Majd ekkor hirtelen megint hasonló érzés fogott el, mint a súlyos balesetem után... Most azonban ellenséges hajókat láttam... Azonban nem olyan állapotban, ahogy azt várni lehetett... Mintha valami szabályosan széttépte volna őket... Úgy hevertek szanaszét az űr sötétjében, felismerni is nehéz volt őket, de a főhajó segített ebben. Már ami maradt belőle... Mintha félbe vágták, vagy inkább szakították volna. Leírhatatlan látvány volt...
*Vajon ki, vagy inkább mi tehette ezt?*
A választ azonban már nem találhattam meg, ismét távolodni kezdtem, majd a Hellboy padlóján fekve tértem magamhoz.
- U..m, u..a, jó.. v.n? -
- Mi? Hol? Miért? -
- Uram, jól van? Egyszercsak térdrerogyott, nagyon ijesztő látvány volt... -
- Értem... Köszönöm, nincs semmi gond emberek, csak egy kicsit megszédültem, még szoknom kell az új testem. -
- Biztos jól van uram? Nem kéne megvizsgáltatnia magát? -
- Nem, tényleg jól vagyok, csak le dőlök egy kicsit, addíg folytassák tovább a keresést... Induljunk mondjuk... 5863g felé, valami azt súgja, lehet ott valami... -
- Értettük uram! -
- De , de uram, elkísérjem esetleg? Vagy... -
- Köszönöm Drake, de nem szükséges, csak egy kis pihenésre van szükségem... Maga addíg csak figyeljen mindenre, helyettem is - mosolyogtam rá, majd indultam is a szobámba. -
- Rendben, uram, ahogy szeretné -
*Hm... Ez.. Ez mit jelentsen? Hát Földvájó mongúznak lesz igaza? Ez tényleg egy képesség? Ez a valóság? De akkor a szektort már megtisztította valaki, vagy valami az ellenségtől, viszont ez ránk is veszélyt jelenthet... Azonnal beszélnem kell vele!*
Majd meggyorsítottam a lépteimet, az ajtó kinyílt és...
- Hát ez meg mi a fene? Akkor azt a hangot nem képzelődtem, valaki járt itt! -
A szobám feldúlva, minden szanaszét dobálva, a szellőzőnyílás hiányzik...
*Még szerencse, hogy az igazán fontos dokumentumokat magamnál tartom...*
Azonnal megpróbáltam elérni Földvájó mongúzt és értesíteni a fejleményekről:
- Földvájó mongúz jelentkezz, Földvájó mongúz jelentkezz, itt Tavaszi tekercs. Nem fogja elhinni... Gyakorlatilag az egész szektort végigpásztáztuk, azonban az ellenségnek se híre, se hamva.Ez már alapból nagyon nyugtalanított, úgy véltem talán készülnek valamire, talán csapdát állítottak... Azonban az imént ismét elájultam és megint láttam valamit, ahogy a balesetem után is... Ellenséges hajókat láttam... De darabokban... Mintha valami széttépte volna őket... Még a vezérhajót is... Félelmetes látvány volt... Tehát ha igaza van... és ez egy képesség... és én most a valóságot láttam... akkor valami ismeretlen erő végzett az ellenséggel... és lehet, hogy ránk is veszélyt jelent... Emellett még mielőtt összeestem, hallottam valami robajt a szobámból majd a szellőző felől. Úgy tűnik csak én hallottam, senki más a fedélzetről... Most pedig ideérve feldúlva találtam a szobámat, valamit kerestek, de nem hinném, hogy megtalálták volna, magamnál tartom a lényeges dolgokat... De ez nagyon nyugtalanít... Valaki vagy valami csak úgy feljutott a hajóra, majd feldúlta a szobámat, amit csak én hallottam... Kemény ember vagyok, de ez komoly... Jelenleg útban vagyunk 5863g felé. Valami azt súgja, itt találjuk azt, amit láttam... Ha veszi az adást jelentkezzen, vétel -
*Hát ez már több, mint félelmetes, több mint félelmetes...*

/OFF: Na akkor készen állok mester, ha esetleg ez nem illene az elképzeléseidbe, áteditelhetem /

//Off: Na véééégreeeeee, rád vártam //

- U-u-uram!
- Tudom... én is hallottam...
- Gondolja valóban elpusztult az ellenség?
- ... - dőltem hátra a székemben majd kis váratva kiadtam a parancsot - minden hajó azonnal induljon vissza a bázisra! Teljes sebességgel!
- Uram?
- Csak induljanak vissza! MOST! Mi pedig álcázást maximumra és teljes sebességgel a koordinátákhoz!
- Értettem!

Nem kellett sok, és mivel mi közelebb is voltunk, már megérkeztünk az adott koordinátákra.

- Lehetetlen... - állt el a lélegzete az embereimnek és szinte egyszerre mondták ki
- Teljes szkennelést a roncsokról! A főhajót ért sérüléseket rögzítsétek! És hozzatok egy darabot... - ám ekkor megakadt a szavam mikor megláttam a monitoron az egyik roncson lévő nyílást - hagyják a scennelést és az egészet...
- Uram?! De?!
- Kapcsolják le az álcázást és álljunk pályára és fogadjuk az admirálist. Elég közel vannak a rádiófrekvenciáinkhoz?
- Csak az audio uram.
- Elég az, nyissanak egy csatornát.
- Csatorna él!
- Admirális... A szektor biztosítva... és nem mi voltunk... viszont tudom mi... vagyis ki volt... felismerem a módszereit... azt hiszem a szerencse ránk mosolygott - majd utána felnevettem, mint aki élete legjobb hírét kapta szinte már ijesztő volt - Admirális! Várom a hajómon!

- Hogyan? Hogy hallotta maga is? Hát... Hát most nem is tudom mit mondjak... Erről még beszélni fogunk. Igen, igen... Elpusztultak, ez szinte 100%... Hiszen ha elfogadom, hogy ilyenkor a közelmúlt egy fontos eseményébe nyerek betekintést... akkor... igen, elpusztultak... -
A beszélgetés után még kuszábban láttam a dolgokat...
*Földvájó mongúz is hallotta? De a hajómon senki más? Ez... Ez... hogyan? Na de majd csak kiderül*
Majd a híd felé vettem az irányt. Drake már messziről köszöntött, mi is megérkeztünk a koordinátákra.
- Uram, uram, nem fogja elhinni! Az ellenséges hajók darabokban, valaki megelőzött minket! A szenzorok Földvájó mongúz hajóját mérték be a roncsok mellett... Lehetséges lenne, hogy ő egyedül, vagy... -
- Nem, Drake, nem, nem Földvájó mongúz volt, ő csak előttünk ért ide, egyenlőre legyen elég ennyi fiam. Most pedig... -
Ám ekkor bejövő adás érkezett:
- Admirális... A szektor biztosítva... és nem mi voltunk... viszont tudom mi... vagyis ki volt... felismerem a módszereit... azt hiszem a szerencse ránk mosolygott - majd utána felnevettem, mint aki élete legjobb hírét kapta szinte már ijesztő volt - Admirális! Várom a hajómon!

- Itt Tavaszi tekercs, vettem, felkészülünk a dokkolásra, vége -
- Rendben emberek, vonó nyalábot ki, Földvájó mongúz felé, dokkolást megkezdeni. Fontos megbeszélni valóm van a kapitánnyal, a távollétemben Drake, ügyeljen mindenre. Nem tudom mikor jövök, a kapcsolatot tartjuk. Leléphetnek! -
*Hm... Rajtam kívül csak Földvájó mongúz hallja, hogy valaki/valami járt a szobámban, most meg ez... Honnan ismerné azt aki ezt tette... De majd most minden kiderül, legalább aminek ki kell...* - tűnődtem útban a dokkológyűrű felé, majd a nyomáskiegyenlítés után az ajtó felnyílt, és átléptem a kapitány hajójára...

- Admirális, - köszöntöttem amint a hajómra lépett - kövessen kérem.

A következő egy percben szótalanul sétáltam előtte és láttam neki is feltűnt, hogy milyen üresek a folyosók, mintha ha csak mi ketten lettünk volna az egész hajón. Nem szóltam semmit csak bevezettem az irodámba és leültettem majd leültem az asztalom mögé és csak annyit mondtam:

- C25ös kód, jelszó: alfa t56.

Ekkor reteszek záródása volt hallható majd apró elektromos hangok majd hirtelen teljes csönd lett. Láttam az admirális nem nagyon érti mi történik főleg azután mikor mosolyogva hátradőltem.

- Az irodám teljesen lezárva és elszigetelve, semmi sem jut se ki, se be. A levegőnk olyan egy órára elég, de nem is kell több. Egyből a lényegre térek. Ezekkel a hajókkal körülöttünk tudom ki, kinek a flottája végzett admirális... azt is tudom ki tört be a maga irodájába. Egészen eddig nem voltam benne biztos de mikor a hajómra lépett már nem volt kétségem. Hetek óta éreztem azt amit már hosszú évek óta nem csak nem akartam tudomásul venni. A flotta ami helyettünk elvégezte a piszkos munkát még mindig itt van, körbe vagyunk véve admirális. - láttam a megdöbbenést a szemeiben de azonnal folytattam - de nem fognak ránk támadni, legalábbis rám nem. Nincs igazam, Kisaki? - vetettem a szemeimet az admirális mellé aki követte a pillantásom de semmit nem látott - Ugyan Kisaki, meddig akarod ezt a játékot űzni? Én látlak tudod nagyon jól, előlem sosem tudtál elbújni és kérlek, mond meg a hajóidnak nem jelent veszélyt az admirális flottája, nem engem akarnak... nem akarok balesetet... világos? - kezdtem felemelni a hangom és komornak tűnni

Ekkor az admirális mellett mintha a tér lassan torzulni kezdett volna majd a semmiből egy fiatal lány tűnt elő. Alig lehetett több 14-15-nél. Hosszú, lófarokba kötött vörös haja volt és a szemei ha lehet még vörösebb színben csillogtak mint két pár rubint. Hirtelen térdre rogyott és lehajtotta a fejét majd megszólalt.

- Sajnálom mester...

Az admirálisról lerítt hogy nem érti mi a fene folyik itt ezért folytattam is, hogy mindent kifejtsek.

- Mióta követsz engem?
- Két hónapja.
- Apám parancsára?
- Igen. - térdelt továbbra is és tartotta lehajtva a fejét folyamatosan - Azt a feladatot adta kutassam fel és vigyem haza.
- Mikor megtaláltál mégsem tetted meg.
- Sosem állt szándékomban mester. Én a mesteremnek fogadtam hűséget nem az uralkodónak. Az életem az öné és ha kell meghalok.
- És a többi hajókapitány?
- Mind hűséges önhöz mester.

Ezután felsóhajtottam miközben felkeltem a székemből majd lassan oda sétáltam és kezet nyújtottam neki.

- Kisaki... Hányszor mondjam hogy ne hívj mesternek?
- De mester...
- Semmi de! - mosolyogtam rá miközben felnézett - a bátyád vagyok elsősorban és nem a mestered. Gyere állj fel és ülj le, az admirálisnak magyarázattal tartozunk - segítettem fel a földről majd leültettem a székembe.

Töltöttem egy kis italt 3 pohárban majd belekezdtem a mondandómba.

- Admirális, ő a húgom Kisaki. Meséltem hogy az uralkodó családból származok... A húgom nevelését rám bízták még régebben és szerintem egész jól kitanítottam. Bár más téren jeleskedik mint én. Rajtaütések, beszivárgások és merényletek, ezek az ő mesteri képességei, mint tapasztalta, csak az új képességei miatt vette észre admirális. Mivel én tanítottam ki és viseltem gondját rajtam sose tudott túl járni, most is felismertem, de sokat fejlődtél hugi, nem voltam elsőre biztos, hogy te vagy az.
- Nem érdemlem meg a dicséretét mester...
- khm-khm - vágtam közbe
- Kö-kö-köszönöm bátyus... - mondta kicsit elpirulva és dadogva
- Nha, így már jobb. Látom a modorod semmit nem változott - nevettem - nem neveltelek elég jól?- tettem fel direkt egy cinikus kérdést és ahogy vártam azonnal felpattant a székből
- De! Én nem vagyok tökéletes a nevelésére mester! Mikor az uralkodó elküldte megfogadtam ha visszatér mindent vissza adok amit értem tett! Csak a mester miatt maradhattam életben! A hűségem örök, kérjen bármit!
- Hoy, hoy hoy! Nyugiii - nevettem - csak cukkoltalak! - öleltem át - a bátyád vagyok, és hiányoztál de legközelebb szólj a terveidről, mert gondot okozhatsz másoknak.
- Bocsi... - mondta halkan

Ezután sóhajtva fordultam az admirális felé

- Ejj bocsánat a családi közjátékért. Kisaki, hívd vissza a hajóidat, küld őket a bázisunkra!
- Értettem.
- Nos admirális szerencsénk van. Kisaki flottája 25 hajót tartalmaz és mégpedig Ryuujin osztályúak... Ezek a hajók csak a Conduit egységeiben vannak... Gondolom ezzel elmondtam milyen tűzerővel és képességekkel rendelkeznek... Apám hibázott... Rossz családtagot bízott meg a felkutatásommal... - mosolyogtam gonoszan - Kisaki, mit kerestél az admirális hajóján?
- Adatokat amik veszélyeztethetik a terveit mester.
- Ah, sose fog bátyusnak hívni... - sóhajtottam el magam - sajnálom admirális, Kisaki kicsit túlbuzgó. Kisaki! Az admirális szövetséges és jó barát, nem kell kételkedned benne!
- Értettem, elnézését kérem uram - hajolt meg az admirális előtt
- Most pedig... Centaury 1... ismét az önöké admirális, a rendszer ahogy elnézem biztosítva, ki kell építenünk a védelmi vonalat... gondolom a főhadiszálláson önök már kitervelték miként vetik meg a lábukat a szektorban... jó lesz ha sietnek... Computer, zárolás vége, kód K56H34!

Ekkor ismét elektromos hangok és a reteszek nyílása volt hallható.

- Kisaki, kérlek várj kint az irodám előtt.

Csak bólintott és kiment az ajtón én pedig az admirális elé ültem.

- Admirális... erről egy szót se senkinek, nem árulhatja el hogy kik végeztek velük, mondja azt mi voltunk ha kell, nem bízok az embereiben még... Most nagy fegyvertény van a kezünkben, okosan kell használni. Kisaki kulcsot jelenthet a háborúban de csak hozzám lojális... Sosem küldték más irányítása alatt akcióba mert figyelmen kívül hagyta a parancsokat, csak nekem engedelmeskedett mindig is. Én tudom irányítani és így megnyerhetjük a háborút... de... de most az árulása miatt veszélyek fenyegetnek... mert a többi testvéreim felbukkanása egyet jelenthet hogy hamarosan a Conduit erői is megérkeznek... készítse fel az embereit... és valahogy intézze el a tanácsnál, hogy az egész rendszert foglaljuk vissza, mind a Centaury 2 és 3at... lépnünk kel és gyorsan... nincs időnk késlekedni... ha bármi kérdése van most tegye fel... ha nincs visszakísérem a hajójára és mi is vissza indulunk és rádión elér de egy két napon belül ismét itt leszünk és várni fogom a válaszát, hogy melyik rendszerre csapunk le...

mi mi mi mi történhetettt itt? dadogva beszéltem
minden szinte sz szét szagggatva.... milyen tüzerö képes ilyenre hogy ilyet tegyen 1 egész flottálval?
midnen homályos lett és érthetetlen

Admirális itt Vas szobor jelentkezzen - Admirális itt Vas szobor jelentkezzen
látja magais ezt a sok roncsot? mi féle türeröt képviselhet az aki ezt tette
maga szerint ha az ellenségeinket irtotta ki akkor barát lesz vagy minket is és ellenség?
*a székemben ültem és mélyen gondolkodtam mi tehette ezt*

(OFF: nah ide is qrva rég irtunk már de meg kezdödött a 2-3 évad XD)

Miután megérkeztem Földvájó mongúz hajójára, egyből az irodájába vezetett, hermetikusan lezárta, majd egyből a lényegre térve elmondta, amit tudnom kell...
Hát ha azt mondom meglepődtem, még rendkívül enyhén fogalmaztam. A dolog másik oldala viszont az, hogy ezzel együtt meg is nyugodtam, mert nem jelentenek ránk veszélyt.
A legnagyobb döbbenetet természetesen az okozta, mikor a semmiből hirtelen előtűnt egy fiatal lány - mint kiderült a kapitány húga, aki a szobámban is járt és akinek a flottája ezt a pusztítást véghezvitte...
Hirtelen rengeteg dolog kavargott a fejemben, de tudtam, hogy a háború új, és nagyon fontos szakaszába lép, egy ilyen szövetségessel.

-- Admirális... erről egy szót se senkinek, nem árulhatja el hogy kik végeztek velük, mondja azt mi voltunk ha kell, nem bízok az embereiben még... Most nagy fegyvertény van a kezünkben, okosan kell használni. Kisaki kulcsot jelenthet a háborúban de csak hozzám lojális... Sosem küldték más irányítása alatt akcióba mert figyelmen kívül hagyta a parancsokat, csak nekem engedelmeskedett mindig is. Én tudom irányítani és így megnyerhetjük a háborút... de... de most az árulása miatt veszélyek fenyegetnek... mert a többi testvéreim felbukkanása egyet jelenthet hogy hamarosan a Conduit erői is megérkeznek... készítse fel az embereit... és valahogy intézze el a tanácsnál, hogy az egész rendszert foglaljuk vissza, mind a Centaury 2 és 3at... lépnünk kel és gyorsan... nincs időnk késlekedni... ha bármi kérdése van most tegye fel... ha nincs visszakísérem a hajójára és mi is vissza indulunk és rádión elér de egy két napon belül ismét itt leszünk és várni fogom a válaszát, hogy melyik rendszerre csapunk le...

- Rendben, ez természetesen köztünk marad, a "hivatalos verzió" szerint az egyik új kísérleti fegyverüknek köszönhető ez a hatalmas pusztítás. Egyetértek önnel kapitány, és a Mélyűri Flotta hozzám hű emberei nevében is szeretném megköszönni, hogy szövetségesként számíthatunk a húga hajóira. Azonnal intézkedni fogok a szektor biztosítására, valamint a további offenzíva megtervezésére. Kérdéseim ugyan lennének, de az időnk valóban kevés és most helyzeti előnyben vagyunk, lépnünk kell. A kapcsolatot rádión tarjuk, 2 nap múlva pedig ugyanitt. És... még egyszer köszönöm... Mindent -

A Hellboyra visszatérve tudtam, hogy csak hagynom kell, hogy minden letisztuljon bennem, így nem is foglalkoztam a dologgal különösebben.
- Uram, köszöntjük újra a fedélzeten! A távollétében Vas szobortól fogtunk egy üzenetet:

Admirális itt Vas szobor jelentkezzen - Admirális itt Vas szobor jelentkezzen
látja magais ezt a sok roncsot? mi féle türeröt képviselhet az aki ezt tette
maga szerint ha az ellenségeinket irtotta ki akkor barát lesz vagy minket is és ellenség?

- Itt Tavaszi tekercs, jó újra hallani magáról kapitány. Megnyugtathatom, barát, Földvájó mongúzék új kísérleti fegyvere jobban muzsikált, mint ahogy azt gondolták Maradjunk rádiókapcsolatban kapitány, a további utasításokig, és készüljenek, nem fogja minden szektorban más elvégezni a piszkos munkát Tavaszi tekercs kiszáll, vége -

- Igen emberek, mint kiderült, mégis csak a kapitány és csapata pusztította el az ellenséget, nagyszerű, így nyitva a kapu a Centaury 2 és 3 felé. De előbb ezt kell biztosítani, így az erősítés megérkezéséig maradunk. -
*Egyre jobb a leosztás, és egy ász már van az ingujjunkban is...*

Mindeközben egy bejövő adás a Földről

- Admirális, a tanács úgy döntött, hogy a Centaury 2 a következő állomás. A 3. bolygó a rendszerben a Corallis fontos nyersanyag forrásunk lehet, fel kell szabadítani. A rendszer védelmét az újonnan kifejlesztett űrállomásaink fogják biztosítani, és Admirális... Míg elvolt, kifejlesztettünk egy új technológiát, a WormholeGenerator névre hallgató technológia féregjáratot képes nyitni kis időközre. Egyenlőre csak a Föld és a Centaury-1 között állítottuk rendbe, ezen keresztül azonnal utazhat a két rendszer között, így fogjuk küldeni az utánpótlást is és az állomásokat. Helyezze a rendszert biztonságos védelembe, állítsa üzembe az állomásokat és várja a Gaia osztályú inváziós hajókat. Utána megkezdheti a Centaury-2 invázióját és kerítse elő Földvájó Mongúzt... A tanács a fejét szeretné látni egy tálcán... 2 napon belül támadjanak... adás vége -


***


- Emberek... - szólaltam meg hirtelen a kapitányi székemben ülve - álljunk meg egy pillanatra...
- Uram?
- Hajtóműveket leállítani!
- Igenis!

A hajónk lassan lelassult és megállt, ott lebegtünk messze minden rendszertől, félúton hazafele...

- Az elmúlt pár órában elég titokzatos voltam és nem árultam el semmit, most ideje beavatnom mindenkit.
- Uram, mi hiszünk a döntéseiben, nem szükséges magyarázkodni.
- Jó ezt hallani... de... sose meséltem honnan származok ugye?

Nem jött válasz csak néma csend és hallgatás.

- Eh *sóhajtottam* a pusztítást amit láttunk egy erős hajóhad okozta, 25 Ryuujin osztájú.
- Uram, azok a hajóosztályok...
- Igen emberek, azok a hajók az ellenség legfejlettebb hajói... és a parancsnokuk a húgom... Kisaki... - ekkor lekapcsolta az álcázást és ott állt a székem mellett, ledöbbentve a hídon lévoket
- Mit jelent ez uram? - kérdezték szinte egyszerre
- Én nem ember vagyok... hanem az ellenségünk uralkodójának a fia...

Ezek után kínos csend lett úrrá a hídon amit végül én törtem meg.

- Kisak, a hajók álcázását kérlek. - Kisaki telepatikusan tartja a kapcsolatot a hajók kapitányaival, ezért is volt olyan hatékony mindig... és a hajók amint megjelentek körülöttünk a mi hajónk szinte értőpult a félelmetes kinézetű hajók mellett - azért mondom el mindezt emberek mert bízom a legénységemben... Viszont nem leszek ellene ha ezek után nem hajlandóak követni engem...

Felálltam a székemből és gondoltam arra, hogy nekem ennyi volt és ellenem fordulnak de végül megszólalt Sam.

- Uram, ön bizonyított sokszor nekünk, most mi fogunk önnek!

Elmosolyodtam és visszaültem a székembe.

- Viszont a többi kapitánynak egy szót se erről... még... a hivatalos sztorink, hogy ők az új szövetségeseink és a hajókat lopták. Nem akarok felhajtást.
- Értettük!
- Most pedig irány haza... még Lolával is el kell számolnom, hogy újabb vendégeink lesznek... ah... - sóhajtottam a fejemet vakarva ami halk nevetést váltott ki a többiekben de én is sokkal megkönnyebbülten éreztem magam. Kisaki mindezt rezzenéstelen arccal nézte végig mellettem, hm, hidegebb lett a viselkedése mióta nem láttam... -

Pár órán belül otthon is voltunk és a bejelentkezés során hallottam Lola enyhén feldúlt hangját... Nem is lepődtem meg mikor toporzékolva várt ahogy leszálltam a hajóról.

- Hoy! - intettem neki "mosolyogva"
- Csak semmi hoy! Nem jössz vissza a többiekkel? Nem mondod el miért nem? Direkt aggasztatsz?! ÉS MÉG MÁSOKAT HOZOL HAZA?! - szinte dúlt-fúlt ahogy jött felém
- Izé, szóval, ööö - hátráltam kényszerülten mosolyogva - had magyarázzam meg!
- Csak semmi de - azonban ekkor megakadt a hangja ahogy Kisaki elém állt
- Lola, ő a húgom, Kisaki, övé a flotta

Lola szemei tágra nyíltak ahogy szemügyre vette, majd rám nézett:

- Hát nem hasonlít rád!
- Csak az apánk közös - mentegetőztem
- Mester... - szólalt meg Kisaki azonban Lola közbevágott
- MESTER?!!!! He???!!!!
- Izé, meg tudom magyarázni!
- Meg is fogod, de most rögtön! - ragadta meg a karom és elkezdett ráncigálni egyenesen az irodája felé
- Kisaki, a szobám ott van a térképen, várj meg ott! - kiáltottam vissza miközben Lola kicibált a hangárból a legénységem legnagyobb szórakozására, talán évek óta nem nevettek ilyen jót... főleg hogy a kapitányuk járja meg... de legalább a szórakozásukat is biztosítottam, és ami még rám várt... no de mindegy... ismerem milyen Lola...(:

- Itt Tavaszi tekercs, jó újra hallani magáról kapitány. Megnyugtathatom, barát, Földvájó mongúzék új kísérleti fegyvere jobban muzsikált, mint ahogy azt gondolták Maradjunk rádiókapcsolatban kapitány, a további utasításokig, és készüljenek, nem fogja minden szektorban más elvégezni a piszkos munkát Tavaszi tekercs kiszáll, vége -

értettem várjuk a további utasitásokat - Vas szobor kilép-

nah halották uraim van mit löni nekünk is midnenki készüljön és várjuk a további parancsokat! megértették?
*a legénység majdnem 1xre mondva*
URAM IGEN URAM

*közbe magamba elmosolyodtam hogy jobb legénységet kivánni se lehetett volna*

*Nem sokkal később*
- Uram, bejövő adás. A Földről... -
- Lássuk hát -

- Admirális, a tanács úgy döntött, hogy a Centaury 2 a következő állomás. A 3. bolygó a rendszerben a Corallis fontos nyersanyag forrásunk lehet, fel kell szabadítani. A rendszer védelmét az újonnan kifejlesztett űrállomásaink fogják biztosítani, és Admirális... Míg elvolt, kifejlesztettünk egy új technológiát, a WormholeGenerator névre hallgató technológia féregjáratot képes nyitni kis időközre. Egyenlőre csak a Föld és a Centaury-1 között állítottuk rendbe, ezen keresztül azonnal utazhat a két rendszer között, így fogjuk küldeni az utánpótlást is és az állomásokat. Helyezze a rendszert biztonságos védelembe, állítsa üzembe az állomásokat és várja a Gaia osztályú inváziós hajókat. Utána megkezdheti a Centaury-2 invázióját és kerítse elő Földvájó Mongúzt... A tanács a fejét szeretné látni egy tálcán... 2 napon belül támadjanak... adás vége -

- Köszönöm. Hallották emberek, hála az új technológiának rövid időn belül megérkezik az erősítés. Nem tudom hány úrállomást küldenek, mindenesetre hozzanak létre 4 db 10-10 fős csapatot, hozzájuk csatlakoznak Vas szobor emberei is, majd a rendszer bebiztosítása után irány Centaury-2. Dologra, szaporán, szaporán. -
*Alig negyed órával később*
A féregjárat nem messze nyílt meg és megjelentek a küldött állomások. 8 db érkezett belőlük, azonnal munkához láttunk.
- Rendben emberek, gyorsabban megjöttek, mint gittem volna. A négy csapat azonnal induljon, az első négy a maguké, a lehető legrövidebb időn belül szeretném őket működésre készen látni. Nyomás! - majd négy kisebb komp már el is hagyta a hajót.
- Vas szobor elérhető? -
- Igen uram -
- Akkor nyissanak egy csatornát. -
- Kész uram, beszélhet. -
- Vas szobor jelentkezz, Vas szobor jelentkezz, itt Tavaszi tekercs. 8 űrállomás érkezett a szektor biztosítására hála az új WormholeGeneratornak. Az első négy üzembe helyezése már folyamatban, a másik négyhez állítson össze 4 csapatot az embereiből és azonnal kezdjék meg a munkát. Amint kész vannak, jelentést kérek! Azután más dolgunk nem lesz, mint megvárni a Gaia osztályú inváziós hajókat és indulhatunk is Centaury-2be. -
Tavaszi tekercs kiszáll, vége
- Nekem még van egy kis dolgom emberek, addíg felügyeljék a munkálatokat. -
A szobám felé: *Ideje értesíteni a kapitányt*
- Földvájó mongúz jelentkezz, Földvájó mongúz jelentkezz, itt Tavaszi tekercs. Épp a szektor biztosításán dolgozunk, űrállomásokat telepítünk, majd még Gaia osztályú inváziós hajókat is várunk. A munka befejeztével a cél a Centaury-2, készítheti az embereit. És még valami... A távollétemben egy technológia lett kifejlesztve, a féregjáratot nyitó WormholeGenerator. Ennek hála jött meg gyorsan az erősítés. Egyenlőre csak a Föld és a Centaury-1 között üzemel, de gondoltam jó, ha tud erről, ki tudja, még hasznára lehet Ha esetleg használni szeretné, szüksége lesz a személyes kódomra, de tudja hol/hogy találhat meg Még jelentkezem -
Tavaszi tekercs kiszáll, vége

/OFF: Milyen ötlet, hogy kód kelljen a féregjárat használatához? Vagy hülyeség? /

/off: zsír ötlet x)/

Hangos pittyegés zaja keltett és álmosan,fáradtan nyúltam a comjelző felé ami kéken villogott.

- Ah, még öt perceeeeeeeet - nyújtózkodott mellettem félálomban Lola
- Van még öt órád is szivem - ásítottam - üzenetem jött, nem az ébresztő
- Legközelebb kapcsold ki jóóóó - nyafogta, arcát a párnába temetve - olyan jót álmodtaaaaaaaam
- Aludj csak - csókoltam meg a homlokán majd felálltam és megnéztem az üzenetet.


- Földvájó mongúz jelentkezz, Földvájó mongúz jelentkezz, itt Tavaszi tekercs. Épp a szektor biztosításán dolgozunk, űrállomásokat telepítünk, majd még Gaia osztályú inváziós hajókat is várunk. A munka befejeztével a cél a Centaury-2, készítheti az embereit. És még valami... A távollétemben egy technológia lett kifejlesztve, a féregjáratot nyitó WormholeGenerator. Ennek hála jött meg gyorsan az erősítés. Egyenlőre csak a Föld és a Centaury-1 között üzemel, de gondoltam jó, ha tud erről, ki tudja, még hasznára lehet Smile Ha esetleg használni szeretné, szüksége lesz a személyes kódomra, de tudja hol/hogy találhat meg Wink Még jelentkezem -
Tavaszi tekercs kiszáll, vége

- Hm... - Lola meg fog ölni, gondoltam magamban majd öltözködni kezdtem és miközben pötyögtem a válaszom

"Admirális, 2 nap múlva találkozunk, ne késsen, mi ott leszünk*

- Hova mész? - kérdezte Lola a szemeit kicsit kinyitva
- Meg kell beszélnem ezt-azt a kapitányokkal és a húgommal, sietek vissza.
- Jó, siess is - áhítozta - addig én még alszok... - azzal szinte egyből el is aludt

- Vas szobor jelentkezz, Vas szobor jelentkezz, itt Tavaszi tekercs. 8 űrállomás érkezett a szektor biztosítására hála az új WormholeGeneratornak. Az első négy üzembe helyezése már folyamatban, a másik négyhez állítson össze 4 csapatot az embereiből és azonnal kezdjék meg a munkát. Amint kész vannak, jelentést kérek! Azután más dolgunk nem lesz, mint megvárni a Gaia osztályú inváziós hajókat és indulhatunk is Centaury-2be. -

nah emberek halották
40fö megy szerelgetni a többi marad a hejon és örizzük öket nem találtunk ellenfelet nem jelenti azt hogy teljessen üres a rendszer
szal teljes figyelmet kérek

az a 40fö menjen a hangárba és menjenek az ürállomésokra segédkezni az 1-4et tavaszitekercs emberi már csinálják mién a másik 4
jah és mégvalami nem tudom mien ürállomáson segétkezni de mindenki figyeljen magára

leléphetnek
-URAM! IGEN URAM
*és közbe hátra döltem székembe hogy mit rejtegethet nekünk ez a szektor*

Hanson üzenet Tavaszi tekercsnek irja amit mondok
Admirális a 4 csoport elindult az ürállomások felé pillanatok bellül mi is elkezdjük a rendezkedéseket... és kicsit aggaszt hogy sok a roncs és 1 sem menekeül meg
igaz örülnöm kéne ennek de nyomaszt hogy vagy erösités vagy 1-2 elbujt
vas szobor vége

- Admirális, 2 nap múlva találkozunk, ne késsen, mi ott leszünk -
- Vettem, 2 nap múlva, vége -
*Ideje ránézni, hogy állunk az állomásokkal*
*A hídon:*
- Nos Drake, hogy állnak az állomások? Üzemképesek már? -
- Uram, a legfrissebb jelentések szerint a 4ből 3 már harcra kész, a negyediken pedig az utolsó beállításokat végzik.
- Értem. És Vas szoborról mi hír? -
- Szöveges üzenetet kaptunk tőle nemrég uram, itt elolvashatja - mutatott egy közeli kijelzőre

Admirális a 4 csoport elindult az ürállomások felé pillanatok bellül mi is elkezdjük a rendezkedéseket... és kicsit aggaszt hogy sok a roncs és 1 sem menekeül meg
igaz örülnöm kéne ennek de nyomaszt hogy vagy erösités vagy 1-2 elbujt
vas szobor vége

- Eszerint uram már a másik 4 is telepítés alatt van. Szeretne válaszolni? -
- Igen, nyissanak egy csatornát. -
- Kész, uram -
- Vas szobor jelentkezz, itt Tavaszi tekercs. Vettem az üzenetét, az első négy pillanatokon belül telepítve. Amint készen vannak, jelezze. Nyugodjon meg kapitány, aggodalomra semmi ok, a szektor tiszta. Földvájó mongúz flottája tesztelte az új kísérleti fegyverét, úgy tűnik igencsak hatásos lesz. De ha az kell a lelki nyugalmához, küldjön ki őrjáratra néhány vadászt. De nem hinném, hogy roncsokon kívül bármit is találnának. Várom a jelentését kapitány. -
Tavaszi tekercs kiszáll, vége
- Rendben emberek, az állomások telepítése után bevárjuk az érkező Gaia osztályú inváziós hajókat, majd miután így szektor már biztosítva, két nap múlva találkozunk Földvájó mongúz flottájával, majd megkezdjük a Centaury-2 offenzíváját. Most pedig folytassák a munkát. -

*Ismeretlen bejövő szöveges üzenet az Admirális magán számítógépén*

"Ne bízzon a fiamban..."

-uram! --töri meg a csendet--
-igen hadson?
-üzenetett kapott az admirálistol! mutassam?
-persze
Vas szobor jelentkezz, itt Tavaszi tekercs. Vettem az üzenetét, az első négy pillanatokon belül telepítve. Amint készen vannak, jelezze. Nyugodjon meg kapitány, aggodalomra semmi ok, a szektor tiszta. Földvájó mongúz flottája tesztelte az új kísérleti fegyverét, úgy tűnik igencsak hatásos lesz. De ha az kell a lelki nyugalmához, küldjön ki őrjáratra néhány vadászt. De nem hinném, hogy roncsokon kívül bármit is találnának. Várom a jelentését kapitány. -
Tavaszi tekercs kiszáll, vége

-hmm... ha az admirális mondja akkor igaza van
ha valaki akar 1 kis örjáratot tenni az szoljon és kiengedem de lassan indulunk a kövi rendszerbe
-URAM! én + Roel + Yen kimennénk örjáratra
-engedélyezem... mehetnek
-köszönjük uram
*féltem az embereim de tudom hogy bizhatok a legénységembe*

-Hadson!
-igen uram?
-üzenetet irunk az admirálisnak!
Admirális! kiment 3 emberem... amint megyünk tovább azonnal értesitsen és visszahivom öket
vas szobor kilép

-uran! visszatértek a járörözök!
-értem... irányitsa azonnal öket a hidra
-kapitány!
-jelentést kérek!
-semmit se találtunk a roncsokon kivül eza szektor tényleg üres
-hmm ez jo
Hadson! irunk üzit az admirálisnak

admirális! a segétkezés a 4 ürálomáson elkészültek utra készan vagyunk!
csak szoljon és indulhatunk

vas szobor vége

*Néhány órával később*
- Uram, bejövő szöveges üzenet, Vas szobortól -
- Képernyőre! -

- admirális! a segétkezés a 4 ürálomáson elkészültek utra készan vagyunk!
csak szoljon és indulhatunk -

- Itt Tavaszi tekercs, vettem. Amint indulunk, üzenek önért kapitány. -
Tavaszi tekercs kiszáll, vége
- Rendben emberek, hallották, most már csak a Gaia osztályú inváziós hajókat várjuk és indulhatunk. Figyeljék a környéket, azonnal értesítsenek ha megérkeznek a hajók. Én most visszatérek a szobámba -
*Remek, eddíg minden remekül alakul, kíváncsi vagyok mi tehet keresztbe nekünk.*
A szobámba érve jutott eszembe, hogy Kisaki "látogatása" óta még nem csináltam rendet, így hát nekiláttam. A nagy munka közben nem vettem észre valami fontosat... Miután végeztem, indultam volna vissza a hídra, de úgy gondoltam, üzenek Földvájó mongúznak és ekkor vettem észre, hogy van egy bejövő üzenetem.
- Ó hogy a rák enné ki a... Biztos Földvájó mongúz az, valami fontos és én nem veszem észre és... -
Az üzenetet megnyitva a döbbenet lett úrrá rajtam.

"Ne bízzon a fiamban..."

A feladó ismeretlen, bár lenne egy tippem...
*Hát ez meg... Az uralkodó... De hogy? És... Ez most?... Ócska cselnek tűnik... Miért hallgatnék rá, szemben a fiával, akit már mióta ismerek... De... Kisaki... Talán ő nem is... Talán az ő segítségével akarnak minket... És akkor... NEM, ez badarság, hogy feltételezhetnék ilyet róla... És ha mégis?...*
Hirtelen teljesen összezavarodtam, de legbelül éreztem, hogy lehetetlen dolgokon idegesítem magam.
*Ezt csak azért küldte, hogy bizalmatlanságot szítson köztünk és ellene forduljak... hogy így szerezze vissza a fiát... De ebből nem fog kapni!*
- Földvájó mongúz jelentkezz, Földvájó mongúz jelentkezz, itt Tavaszi tekercs. A munkálatokkal készen vagyunk, amint megérkeztek az inváziós hajók, már indulunk is. Előtte még jelentkezem. -
Tavaszi tekercs kiszáll, vé...
Majd mielőtt lezártam volna az üzenetet, egy pillanatra szinte megdermedtem...
*Szólnom kéne neki az apja mesterkedéséről... Hisz pont ezt akarja, hogy már ne bízzak úgy benne, és...*
- Egy pillanat kapitány... Ismeretlen eredetű bejövő üzenetet kaptam a számítógépemen "Ne bízzon a fiamban..." tartalommal... Azt hiszem maga is rájön, ki küldhette... A célja is úgy érzem egyértelmű volt ezzel, de én nem hiszek neki... Remélem helyesen döntök, barátom... -
Tavaszi tekercs kiszáll, vége
Az üzenet elküldése után még jó ideig a székemben gubbasztottam és tűnődtem... Tűnődtem az eddígi eseményeken, az "új énemen", az esélyeinken és természetesen legfőképp ezen az üzeneten...
*Ha netán mégis tévednék, az a legkevesebb, hogy számomra véget érne az élet a flottánál, de az egész emberiség sorsa is ilyen értelemben most az én kezemben van, az én döntésemen múlik... Nem kis teher, de egy belső hang azt mondja, most döntök helyesen... Ám ha esetleg tévedek...*

/OFF: Teeeeeeee, te sunyeeeeeeee, most nézd meg mit tettél velem /

Az egész állomás mélyen aludt csak én voltam egyedül a Promenádon, ami a legelőkelőbb helye a lakókörleteknek, saját kis vízeséssel és üvegezett kupolával. Innen szemléltem a korlátnak dőlve a vízesés felett a csillagokat. Elmerülve gondolkodtam a régi életemben, a gyerekkoromban illetve azokban az időkben mikor az igazi emberek közé kerültem. Sok mindenen átmentem méghozzá úgy, hogy akkor apám hamis emlékeket ültetett belém. Aztán mikor visszatért minden és a parancs, támadjam hátba az admirálist... eh, az admirális inkább volt apám mint Ő... Közben apa lettem... vagyis leszek... Lola hasa már kezd gömbölyödni, bár az admirális láthatná kitől lesznek keresztfiai, mosolyogtam magamban. Család... Család... Kisaki... hm... nem is gondoltam rá mióta, lehet az, hogy valaki elfelejti a testvérét? Vagy csak én nem akartam ennyire emlékezni arra honnan jöttem? Vagy csak azért...? Amiről csak Kisaki tud rajtam kívül... most, hogy felbukkant nem kételkedek, hogy ő még emlékszik a fogadalmunkra és arra... én el akartam felejteni de... de most így belegondolva...

- Biztosan meg csináljuk még bátyus?
- Ah - bólintottam csendesen , nem lepődtem meg tudtam, hogy figyel és ki fogja olvasni a gondolataim
- És az admirális? A jövendőbelid? A gyermekeid?
- Még emlékszel a tervünkre nem? - folytattam, mintha meg se hallottam volna mire akar kilyukadni
- Igen. Levadásszuk a 4 testvérünket és végzünk apánkkal, te leszel az új uralkodó és az egész Birodalom neked fog engedelmeskedni amivel megállíthatatlan leszel főleg ha mind a négy testvérünk ereje beléd száll addigra. Én pedig örökké hűségesen foglak szolgálni. Emlékszek. Bár változott itt-ott, elküldtek téged erre a küldetésre, eltöltöttél 6 évet köztük, megszeretted őket, családod lesz, biztos fel akarod adni mindezt és csak ki fogod használni őket, hogy elérd a célod? Ki fogod használni az admirális befolyását és katonai erejét illetve különleges képességét? Lola szerelmét és a bázis lehetőségeit? Az embereid bizalmát és önfeláldozását?
- Te mit mondasz? - kérdeztem komoran és továbbra is csak a csillagokat néztem
- Én veled maradok végig, engem nem zavar ha felhasználsz a célodért, az embereim is készek meghalni, mi a te eszközeid vagyunk.
- Heh... eszközök? - nevettem fel halkan
- Igen, mi ezért létezünk csak. De akiket megismertél...
- Hol telepedtünk le? - kérdeztem ismét komor hangon
- Zero. A bolygó neve Zero. Az uralkodó nem hagyja el. Kryllin végig mellette van.
- Kryllin mindig is apánk csicskása volt - fanyalodtam el - noha velem egykorú volt akkor is szánalmas. Bár az egész családom az, apám halhatatlan, én a politikai/katonai vezetésben jeleskedtem, te a merényletekben, Kryllin "öcsém" a gyógyításban... A másik három? Codus, Nion és Klavyer? A három hóhér?
- Codus bátyánk a Conduit vezetője lett, járja a vidéket nem tudom hol van, Nion nővérünk a Birodalmi Főerők vezetője, ők tartalékban vannak, még nem akarják bevetni a fő sereget a Föld ellen, nem veszik komolyan az Admirálist még így a Zero mellett állomásoznak. Klavyer bátyánk pedig a saját kis elit flottája élén áll és a Zen-en állomásozik.
- Hm.. akkor ő lesz az első...
- Ha valóban belevágsz akkor igen. De ezzel elárulsz mindenkit tudod jól...
- Talán...
- Ha megölöd az uralkodót mit teszel?
- Hogy érted?
- Akkor mindenki engedelmeskedni fog neked a Birodalomban. Viszont az admirális az ellenséged lesz, a Birodalom élén leszel Te és minden bizonnyal még mienk lesz a galaxis nagy része amit viszont a Földiek visszakövetelnek majd... a tanács nem fog megállni és rád küldi az admirálist. Egymás ellen fogtok harcolni... Illetve Lola, a Birodalom vezetőjeként megvédheted ezt a bázist és a családod, de vajon ők elfogadnak-e? Elfogadják-e, hogy végül is kihasználtad és elárultad őket? Mind Lolát mind az embereit mind a Te embereid...
- Eh - mosolyogtam és néztem le magam elé - a béke nem lehetséges még akkor sem igaz...?
- Nem bátyus... amíg egyik oldal él a béke nem lehetőség.
- Amíg élünk...? - kérdeztem halkan majd csönd ült le ránk

A gyötrő csöndben azonban megszületett a döntésem és a tervem majd mosolyogva Kisaki vállára tettem a kezem.

- Felnőttél - mondtam rá mosolyogva majd azután elkomorodtam - de... ezt meg kell tennünk húgi... - láttam hogy kiolvasta a szemeimből miben változott az eredeti tervem és régóta előszór mosolygott vissza rám
- Tudom mire gondolsz - mondta - de ez sokaknak nagy fájdalmat okoz majd...
- Tudom de mindennek vége lesz majd egycsapásra és a végén talán megértik miért is tettük
- De akkor már késő lesz, hogy közbe lépjenek... igaz?

Csak bólintottam és magamhoz öleltem.

*** fél óra múlva ***

Csöndesen lopakodtam be a kabinomba ahol Lola halkan szuszogva aludt, ekkor láttam üzenetem jött, megnyitottam a levelet de nem lepődtem meg a végén... sejtettem apám régóta tudja mit akarok és próbál tenni ellene majd. Végül is... igaza van... - mosolyogtam - de ha megtartom mindenki bizalmát mindaddig míg... eh... válasznak csak annyit küldtem...

"A Centaury-2 hamarosan a az öné lesz Admirális, mással ne foglalkozzon, 1 nap múlva találkozunk*

Bejövő adás Tavaszi Tekercsnek

*Admirális, itt a Gaia S osztályú hajók ideiglenes parancsnoka. 20 hajónk megérkezett, és a tanácstól azt a parancsot hoztuk, hogy el kell foglalnunk 1 héten belül a Centaury-2 és 3 rendszereket ugyanis a tanácsnak tervei vannak amikhez szükség van a 2 rendszer felszabadítására és az ottani ember és nyersanyag erőforrásra. 200 ezer katona és 100 ezer járművet hoztunk készen állunk a támadásra.*

Az események hirtelen felgyorsultak, Földvájó mongúz is reagált és az erősítés is megérkezett:

*A Centaury-2 hamarosan a az öné lesz Admirális, mással ne foglalkozzon, 1 nap múlva találkozunk*

*Admirális, itt a Gaia S osztályú hajók ideiglenes parancsnoka. 20 hajónk megérkezett, és a tanácstól azt a parancsot hoztuk, hogy el kell foglalnunk 1 héten belül a Centaury-2 és 3 rendszereket ugyanis a tanácsnak tervei vannak amikhez szükség van a 2 rendszer felszabadítására és az ottani ember és nyersanyag erőforrásra. 200 ezer katona és 100 ezer járművet hoztunk készen állunk a támadásra.*

- Itt Tavaszi tekercs, vettem parancsnok, indulásra készek vagyunk, kövessenek. -
- Rendben emberek, megérkezett az erősítés, indulás, cél a Centaury-2. Mostantól teljes harckészültség. -
- Igenis uram! -
- Vas szobor jelentkezz, itt Tavaszi tekercs. Indulunk kapitány, kövessenek. Mostantól harckészültség! -
Tavaszi tekercs kiszáll, vége
Majd az erősítéssel együtt immár eléggé tetemes méretű hajóhad elindult gyilkos útjára... Én pedig újra üzentem a kapitánynak.
- Földvájó mongúz jelentkezz, itt Tavaszi tekercs. Úton vagyunk, a Gaia osztályú inváziós hajókkal megerősítve. Érkezés ideje egyenlőre ismeretlen, komplikációk esetén tolódhat. Jelentkezzen ha érzékelnek minket. Sok sikert. -
Tavaszi tekercs kiszáll, vége
*Remélem helyesen cselekszem. Remélem...*

Már kora reggel minden hajókapitány és legénység a végső ellenőrzéseket és feltöltéseket végezték sőt voltak akik már az állomás körül várakoztak harcra kész hajóikkal. Én még a haditervünket futottam át amit tegnap beszéltünk meg a kapitányokkal. 3 csapatra oszlunk majd Egyik végzi a támadást a főhajó ellen míg a másik őket fedezi az esetleges hátramaradóaktól míg a harmadik, az én csapatom, biztos távolból irányítja a hadműveletet és ha gyors reagálás kell mert közbejönne valami (sose mennek simán a dolgok...) akkor mi leszünk azok akik lépnek. Nem akarom Kisaki flottáját azonnal bevetni... még korai lenne ezért is maradok le velük... Az admirális remélhetőleg megütközik szemből a védelmi hajókkal és képesek lesznek fedezni a saját Gaia osztályú hajóikat míg azok megkezdik a Centaury-2 invázióját... Elméletben simán kell mennie, ha nem akkor nem tudom, hogy nyerünk majd a főflotta ellen, nem beszélve a Conduit erőiről...

- Lazíts! - ugrott nyakamba hátulról Lola majdnem feldöntve
- Eh könnyű azt mondani - nevettem kicsit - veszteség nélkül kell visszatérnünk különben -
- Különben seggbe rúglak! - mondta kis szigorral a hangjában- Haza kell hoznod őket világos?
- Értettem asszonyom! - vágtam magam haptákba mosolyogva de látta rajtam akkor is aggódok
- Ha nem jön mindenki haza akkor nincs esély? - kérdezte csendesen
- Nem igazán... ezek kis bolygóvédelmi erők amikkel eddig küzdöttünk mégis majdnem elbuktunk, ezeken már felül kell kerekednünk... ha ezek ellen nem sikerül hibátlanul nyerni akkor félek az emberiségnek lőttek...
- Ha te vezeted őket menni fog! És az Admirális is ott lesz!

Tette a kezeit a vállamra és nézett a szemembe ami megnyugtatóan hatott és úgy éreztem minden aggódásom elszállt majd az én tekintetem a hasára vándorolt.

- Mi az? - kérdezte
- Nem tudom meddig tudjuk még titkolni az állomás lakói előtt.
- Azt csak bízd rám, majd eljön az ideje hogy megtudják - kacsintott
- Te állomásod, te döntésed - nevettem
- Pontosan! - húzta ki magát büszkén majd együtt nevettünk

Pár perc csend után csókkal búcsúztunk el és én is a hajómra indultam majd kiadtam a parancsot, amint mindenki kész indulás. Az admirális üzenete szerint a harc már közel van ők már elindultak mi sem késlekedhetünk. Fél óra múlva mind a 3 osztag teljes sebességre kapcsolt és eltűnt az állomás látóköréből otthon hagyva az aggódó családtagokat... Legelöl a Phoenix osztag, akik majd a főcsapást mérik haladt, mögöttük a Kentaur osztag akik védik majd a Phoenixet végül a mienk a Lotus osztag ami az Én és Kisaki hajóiból állt és egyben a leütőképesebb hajóraj a BlackBird flottában.

- Kisaki hallasz?
- Az adás tiszta mester.
- Ideje bekapcsolni az álcázást és minden hajód teljes pásztázást végezzen a környéken egyfolytában, a tieidnek a legjobb a felderítő rendszerük. Ha megláttad az Admirális vagy az ellenséges flottát értesíts.
- Vettem, adás vége.


- Hát megkezdődött... - sóhajtottam -

- Vas szobor jelentkezz, itt Tavaszi tekercs. Indulunk kapitány, kövessenek. Mostantól harckészültség! -
Tavaszi tekercs kiszáll, vége

halották emberek indulunk illetve harckészültés
-Hadson! raádió kapcsolatot kérek!
-megvan fönök

-admirális! követjük önöket akár a halálba is! jah és ha van ellenség remélem hagynak nekünk is mit lelöni
vas szobor kilép

akkor emberek követjük az admirálist és reméljük a legjobbakat!

*A Centaury-2 határán*
- Rendben emberek, perceken belül belépünk az ellenség által uralt területre, fokozott figyelmet kérek. Drake, nyisson egy csatornát a flotta felé -
- Kész uram -
- Figyelem az össze hajónak, itt Tavaszi tekercs. A szektorba belépve teljes rádiócsendet, ismétlem teljes rádiócsendet rendelek el, nem akarjuk felhívni magunkra a figyelmet. Földvájó mongúzék szenzorai úgyis előbb érzékelnek minket, így emiatt nem kell aggódnunk. A rádiócsendet csakis én törhetem meg, aki ezt megszegi, annak csak annyit mondanék, hogy a pályafutása véget ér a flottánál... Ha valami halaszthatatlan közlendője támadna valakinek, azt csak is szövegesen és lehető legrövidebben intézze hozzám. Köszönöm a figyelmet és sok sikert. -
- Ez ránk is vonatkozik, semmilyen kimenő adás sem mehet az engedélyem nélkül és csakis én törhetem meg a rádiócsendet. -
*A szektorba belépés utáni pillanatban*
- Tehát akkor rádiócsend, mostantól... -

- Mester, megtaláltam őket - hallottam meg a fejemben hirtelen Kisaki hangját
- Minden hajónak állj! - kiáltottam azonnal és a flotta pár pillanat múlva feszülten várta a további utasításokat
- Uram?
- Nyugi Fredrick, Kisakival beszélek.... telepata.

A térképészeti pulthoz mentem majd Kisaki folytatta.

- Az admirális flottája most lépte át a határt, lassan közelednek, óvatosak.
- Az ellenség?
- Ez az ami aggaszt, maga a szektor üres...
- Üres???
- Várj... nem... azt hiszem... igen megvannak! Két csoportra oszlottak... a főhajó és egy kisebb védelme a rendszer egyetlen lakható, és a támadás célpontját szolgáló, Centaury-2 körül állomásozik a másik csoport pedig... ha tartják az irányt bekerítik az admirálist és a konvojt.
- Eh... borult a haditervünk... - ráncoltam a szemöldököm és próbáltam a térképet nézve rögtönözni... - Tavaszi tekercsnek el kell juttatnia a bolygó inváziós hajókat a céljukhoz... az admirális flottája... hm... Kisaki, az admirális észre fogja venni az ellenséget?
- Negatív, a flotta érzékelői hatástalanok. Kidolgoztunk ellenük egy tökéletes védelmet.
- Heh... akkor majd erről informálom az admirálist... Oké, megmondom mi lesz...

Azzal visszaültem a székembe és megszólaltam, a telepatikus kis társalgásunkat csak én hallottam ugyanis.

- Kódolt adást a kapitányoknak!
- Csatorna él.
- Okés emberek, borult a terv! Phoenix és Kentaur osztag, álcázást bekapcsolva kell tartani amíg lehet, had higgye az ellenség, hogy be tudja keríteni és hátba támadni az admirálist akkor mi álcázást ki és teljes tűzerő. A hirtelen csapás nagy sebet ejthet... A lényeg a két támadó osztag megállítja az ellenséget míg az admirális flottája harcba lép a főhajóval és a Gaia osztályú hajók megkezdik az inváziót. A mi osztagunk pedig ha baj van beavatkozik, attól függ hol kell a segítségünk. Rajta emberek, dologra! Ma még sok mocsadékot kell elsöpörnünk és ezek után mindenki vendégem lesz otthon egy bulira ahol azt és annyit esztek,isztok amennyit akartok! Én állom szal mindenkinek haza kell jönnie vili? Adás vége és jó vadászatot!

Azzal teljes sebességgel felvettük az új irányt.

***30 perc múlva***

- Mester, a Kentaur és Phoenix osztag a helyén, az ellenség közeledik még nem vettek észre - szólt telepatikusan Kisaki
- Ok, mond nekik várják ki amíg lehet, ha lő távon belülre értek álcázás ki és had szóljon.
- Vettem. A mi pozíciónk jelenleg az admirális flottája felett van. Még egyáltalán nem vettek észre.
- Helyes, nem szólunk nekik még lelepleződünk, majd ők is meglepődnek - mosolyogtam - oké emberek most már csak várunk... már csak pár perc... remélem az admirális nem szúrja el azzal ha észrevesz minket vagy az ellenséget a képessége miatt... hm... Kisaki, ha bármi nyoma lenne hogy az admirális megneszelt bármit is álcázás ki és teljes össztűz a közeledő ellenségre... nekünk kell elsőnek lépni...
- Értettem mester...

Teljes csendben, araszolva, szinte csak sodródva haladtunk előre.
- Nos Drake, maga szerint hogy állunk? -
- Hát uram, egyenlőre se mi, se a radarok nem látnak semmit, tehát... -
- Tehát, mit gondol, kíváncsi vagyok rá - próbáltam bíztatni, mondja csak ki, amire gondol.
- Tehát vagy elvégezte megint Földvájó mongúz a piszkos munkát, vagy esetleg csapdába akarnak csalni. Ugyanakkor lehet, hogy nem ártana egy komolyabb hatótávú radart kifejleszteni... uram - fejezte be, érezhetően kissé félve.
- Ez tetszik, hát ez nagyon tetszik, látja ezért bízok meg magában - mondtam miközben felnevettem. - Mindenre van valami jó kis válasza. Na jó, de koncentráljunk továbbra is a munkára. -
*10 perccel később*
- Uram, azthiszem ezt önnek is látnia kell... -
- Ne csigázzon, mi az? -
- Valami, talán egy üstökös vagy kisbolygó tart veszett sebességgel a flotta felé uram. Az érzékelők szerint a Centaury-2 erős tömegvonzása térítette el a ránk eredetileg veszélytelen röppályájáról. Most mit tegyünk uram? -
- A rádiócsendet csak a végső támadási parancs kiadásakor akartam eredetileg feloldani, de... Ez most nagyon nem jött jó Drake, úgyhogy... De előbb... Földvájó mongúz? -
- Parancsol uram? -
- Gyorsan álljanak rá, azonnal tudni szeretném, mennyi időnk van még, míg biztonságban kitérhetünk előle, GYERÜNK! -
- Rajta vagyunk uram! -
*Hát ez meg mi volt? Már megint az a különös érzés... Földvájó mongúz itt lenne a közelben? Hát az múlt eseményei alapján lehet bíznom kéne már magamban... Ellenben a rádiócsendet csak végső esetben akarom megtörni, úgyhogy... Erősen koncentrálni kezdtem, és...
Földvájó mongúz, hall engem? Rádiócsend van, és úgy érzem, a közelben van, ezért próbálom meg elérni így - áhhh, ez kész röhej, hogy is hallhatná ezt meg, nem vagyok telepata - Gondolom már észrevették a közelgő veszélyt, mindjárt kiderül mennyi időnk van még a biztonságos távozásig. Nem valószínű, de ha hallja ezt, válaszoljon - majd csak annyit vettem észre, hogy Drekenek mozog a szája, de nem hallok semmit belőle... Majd tisztulni kezdett...*
- Uram, jól érzi magát? -
- Öö, persze, mióta szólongat? Már vagy fél perce uram -
- Elnézést kissé elgondolkodtam. Tehát? -
- Uram, sajnos alig több mint 20 percünk van a biztonságos távozásig. -
- Értem... -
- Most mit tegyünk? -
- Egyenlőre folytassuk az utunkat -
- De... -
- Bízzon bennem, különös érzésem van, talán ez nem véletlen és épp így akarnak minket... Na de majd elválik. -
- Rendben uram, akkor folytatjuk az utunkat -
*Ha 5 percen belül sem felel Földvájó mongúz, kitérünk, bármennyire is gyanús ez nekem...*

- Kisaki - szólaltam meg magamban - te is érezted?
- Igen mester... úgy tűnik az admirális próbált kapcsolatot létesíteni.
- Ezek szerint lehet már tudja, hogy itt vagyunk...
- Valószínű, de még nem egészen képes uralni az erejét. Mester... van egy kis probléma...
- Probléma? - húztam fel a szemöldököm
- A közeledő ellenséges flotta valahogy letérített a pályájáról egy aszteroidát és egyenesen felénk tart...
- A rohadékok...
- Mik a parancsai?
- Kivárunk... Mennyi idő míg az ellenséges flotta lőtávolba ér?
- 15 perc.
- És az aszteroida mikor ér ide?
- Ha tartja a sebességét 20 perc.
- Hm... rendben emberek akció indul.... A Phoenix és Kentaur osztag hajói megkapják a tűzparancsot mi pedig amint elkezdődik a csihi-puhi nekiesünk az aszteroidának...
- Vettem.
- Akkor még 15 perc és kezdődik a parti...

***15 perc múlva***

- Mester az ellenség lőtávolba ér 10 másodperc múlva, 9-8-7-6-5-4-3-2-1

Amint Kisaki elhallgatott az admirális flottája mögött a két osztagom lekapcsolta az álcázást és teljes tűzerővel a közeledő ellenséges flottának esett. A meglepetés szerű támadás zavart keltett az első sorokban és a hirtelen tűzerő szétmorzsolta az első hullámot, azonban utána egy vad csata vette kezdetét de a hajóim pajzsai kitartottak és a tűzerőnk elsöprőnek bizonyult. Ennek örültem, egy ilyen kis bolygóvédő flottával simán el kell bánnunk... Kisaki és az én módosításim pedig ütőképessé tették a hajóinkat... viszont lefogadom a fő erők ellen nem ússzuk meg veszteség nélkül...

- Irány az aszteroida!

Azzal a mi csoportunk is lekapcsolta az álcázást megjelenve az admirális konvoja felett és a közeledő sziklatömb felé vettük az irányt majd elkezdtük szép lassan szétforgácsolni.

- Fredrick tudom az admirális rádiócsendet rendelt el de feltörjük neki sajnos. Hackeljen be a kommunikációs rendszerükbe és küldje át a térképészeti adatainkat és a Centaury-2-t védő maradék erők adatait. Mi itt lerendezzük ezeket, nekik a főhajót kell szétzúzni és azonnal megkezdeni a bolygó invázióját... Most pedig... - fordultam a lövészünkhöz, Samhez, teljes tűzerő!

"Válasz" csak nem érkezett, de én még mindíg vártam.
- Uram, lassan már csak 5 perc a becsapódásig. Nem akarok beleszólni, de... -
- CSENDET! - kiáltottam fel - , igaza van... Nem kockáztatom a flotta épségét, kitérő manővert megkezde. -
- Uram, a radar, hajók körülöttünk, mindenhol! -
- Ellenség? Vagy Földvájó mongúz? -
- Is is uram, közvetlenül körülöttünk baráti egységek, viszont kissé távolabb már az ellenség -
- Hogy az a... Ravasz ez az ember... Gyorsan egy nyílt csatornát! -
- Kész -
- Itt Tavaszi tekercs, minden hajónak, azonnali TÁMADÁS! Ismétlem, támadás! -
Látszott, hogy Földvájó mongúzék feltűnése nem csak minket lepett meg, úgy tűnt a saját csapdájukba esnek bele.
- Uram! Az aszteroida! Azzal mi lesz? -
- Nyugalom, van egy olyan érzésem, hogy elintézettnek mondhatjuk, nem fog ártani - mondtam, miközben a flottából kitörő kapitány távolodó hajóját néztem... -
- Beérkező üzenet uram, fontosnak tűnik -
- Hm... Ez remek, előny nálunk. - Itt Tavaszi tekercs. Célpont: a főhajó. Teljes tűzerőt a főhajóra koncentrálni, a kapitány csapata elég az egyéb erők felmorzsolásához. - Irány a főhajó, nézzük meg mit is tud a kicsike igazán éles helyzetben. -
Robbanások, cikázó lézerek, fogyó ellenség. Talán így lehetne legkönnyebben leírni a csata jelenlegi helyzetét.
- Ez az emberek, csak így tovább, megtörni látszik a bestia, ideje bevinni a végső csapást neki. - Vas szobor jelentkezz, itt Tavaszi tekercs. Fedezzen kapitány, berepülünk a sűrűjébe. Számítok magára - Pörköljük meg a rohadékokat! -

értettem admirális!

-emberek! azonnal irány a hangár és admirálist fedezzük
akik a hangárba vannak felszállás és az admirálist fedezzük!

jah és mégvalami!
nehogy valaki meg merjen halni! értették?

-uram igen uram

Porfelhő, törmelékek, 0 látótávolság... hiába egy aszteroida szétforgácsolása nagy kosszal jár - mormogtam magamban.

- Helyzetjelentést - recsegtem végül
- Kentaur és Phoenix osztagok végeztek az ellenséggel, három hajónk könnyebb károkat szenvedett, 12 sebesült 0 halott.
- Jó hírek... végre... - sóhajtottam nagyot - pásztázzák át a roncsokat és a környéket, nem akarok azért meglepetéseket! És az admirális?
- Még küzdenek a főhajóval. A Gaia osztályú hajók már megkezdték az inváziót, úgy tűnik eddig minden simán alakul.
- Rendben, mi készenlétben állunk, hagyjuk hogy az admirális arassa be a főhajót, nem avatkozunk közbe, meg tartjuk a távolságot. Kisaki, a hajóid szóródjanak szét a szektorban és keressenek adóvevőket, szondákat, bármit amivel még meglepetést okozhatnak!
- Értettem mester.

- most már csak az admirálisra várunk - dőltem nyugodtan hátra és élveztem a képernyőn a szikrázó ellenséges roncsokat

- Hát akkor rajta emberek, "egyenesen a szeme közé"! -
A hajó fegyverarzenáljának nagyobb részét kilőttük pillanatok alatt, majd 180fokos forduló és vártuk az eredményt... Ami a lehető legtökéletesebbre sikerült. Szinte hallani lehetett, ahogy a főhajó gerince "megreccsen", majd a monstrum kettétörik és egy hatalmas robbanással kileheli a lelkét.
- Hurááá - kiáltott fel mindenki egy emberként -
- Ez az, szép munka emberek, ennek vége! -
- Uram, az ellenség megsemmisült, ismétlem, teljesen megsemmisült -
- Hát ez remek hír, és eközben a bolygó inváziója is a tervek szerint halad. Rendben. -Vas szobor jelentkezz, itt Tavaszi tekercs, a biztonság kedvéért azért segítsenek átvizsgálni a környéket. Vége -
*Nos, ez egy irigylésre méltó végkifejlet *

A főtámadást végző flottám már úton volt hazafele, egyedül a mi csoportunk (Kisaki flottája és az én hajóm) maradtunk ott.

- Kisaki jelentést.
- A környéken semmi uram, tiszta az egész szektor. Teljes győzelemnek könyvelhetjük el.
- Rendben... álljunk bolygó körüli pályára és küldjenek egy jelzést Tavaszi Tekercsnek, hogy jöjjenek oda... szeretném tudni mi zajlik a bolygón és mik a tanács tervei...

- Drake, helyzetjelentést kérek. -
- Hát, ami az inváziót jelenti uram, a Centaury-2 jelenleg immár 68%-ban a mi ellenőrzésünk alatt áll és csak idő kérdése, mikor változik ez a számadat 100%-á. A veszteségeink elhanyagolhatónak mondhatók, az ellenség oldalán ugyan ez a mutató 100%. -
- Értem, ezek remek hírek. És Földvájó mongúz? Valami hír? -
- Uram, a flottájának jelentős része már rendszeren kívül tartózkodik, már csak a kapitány van jelen egy kisebb csoport mellett. Úgy veszem észre, bolygó körüli pályára állnak, tehát hosszabb idő... Egy pillanat, bejövő üzenet önnek, admirális. A kapitány találkozóra invitálja önt. -
- Rendben, értem. Jelezzenek vissza, hogy máris indulunk. Mérjék be a hajójának a helyét és teljes sebességel előre! -
- Igenis uram! -
*Hm... Már rég beszéltünk, nem árt egy kis eszmecsere a további teendőkről.*
*Percekkel később*
- Uram, megérkeztünk, a kapitány hajója egyenesen előttünk. -
- Rendben, tartsuk a pozíciót. Földvájó mongúz jelentkezz, itt Tavaszi tekercs. Ahogy kérte, itt vagyok. Fényes győzelmet arattunk, hála hathatós segítségüknek, amit nem győzök elégszer megköszönni. A rendszer immár a mi irányításunk alatt áll. A Centaury-2 inváziója a legfrissebb jelentések szerint immár több, mint 75%-on áll, tehát rövid időn belül teljesen az uralmunk alá hajtjuk. A rendszer megszerzése a lehető legmagasabb prioritást élvezte, hála a Centaury-2 eddíg sosem látott ásványi és nyersanyag tartalmának, ami létfontosságú a Föld és a flotta igényeinek kiépítésében, így amint a fennhatóságunk eléri a 100%-ot a teljes rendszerben, a Földről ideérkezik a legnagyobb bolygótörő hajónk, a USMG "Planet Destroyer", a Centaury-2, hát, hogy úgy mondjam "feldolgozására". Az erősítés beérkezése és az elesett hajók pótlása után tovább folytatjuk a terjeszkedést a Centaury-3 irányába. Ezek a rövidtávú terveink, várom az észrevételeit kapitány.

értettük admirális!

-Ryan , Exilia , Syx menjetek a hangárba és nézzetek kint körül de csak ovatossan... a föhajonak vége de lehet hogy ittmaradt a többi
-gyerünk lányok repüljönk 1et

hmm... miért ment ez ennyire könnyen? szinte szabad ut volt az admirálisnak a föhajo hoz hmm....
-mindenki vissza! Ryan , Exilia , Syx nem fogtok most repülni...
-ezt hogy érti kapitány?
-csak aggodom a legénységem miatt szival mindenki ittmarad és akik kint vannak nekik is szoljanak hogy jöjjenek vissza
én viszont kimegyek
Hadson! ön veszi át a parancsnokságot amig kint vagyok
-DE URAM! egyedül nem mehet ki!
-ne féltsen még emléxem mien pilota voltam
igérem hogy sietek vissza

*pár perc mulva a hangárban és indulás az ürbe*