Space Warriors >> Fight of the Mankind >> Játéktér

- Kapitány! Megérkeztünk a megadott koordinátákra.
- Az ellenség?
- A "helyükön". A szkennerjeink szerint nem vettek észre és épp a soraikat rendezik.
- Szóval még az admirális sem ért ide... nem baj, ha már elkezdődött a parti mi is beszállunk.
- Addig mit csináljunk uram?
- Minden hajó végezzen teljes rendszerellenőrzést! Nem akarok problémákat a harc közben! Küldjék át az érzékelők adatait a kabinomba, átnézem a helyzetünk.
- Értettük!

Visszavonultam és átvizsgáltam a helyzetünket.

- 32 Scorpion, 13 Arbitrator, 42 Exequror és 1 Moros. Heh... 88 hajó... A Scorpionokkal nem lenne gond, nem a legerősebb fajtájú hajók... Az Arbitrator... hm, nem gond amíg nem csatlakoznak rá a pajzsrendszerünkre, akkor szétvágják az elektromos rendszereinket... A gond itt az a 42 Exequror... erős fegyverzet... a flotta csak elbánik velük de ennyi ellen sok veszteségünk lesz... a franc egye meg, jól beerősítették a Naprendszert. Hiába ez az utolsó amit még nem kebeleztek be. Na és persze az a Moros... A fő hajó... noha nincs fegyverzete de... a pajzsa gondot fog okozni... de ha minden tűzerőnket rá koncentráljuk míg az admirális öli a többit... remélhetőleg meglesz hamar. Onnantól a többi is könnyebb lesz... Heh... és ez még csak a kezdet... még milliónyian vannak... - sóhajtottam fel miközben hátradőltem a székemben.

értettem uram!

nah jöjjenek emberek irány ez a kordináta : 584kj8u
egy kis felderítés...
szal mindenki jöjjön a SF 411 -ekkel

10 perc mulva indulás!
és most lelépni!

vassszobor lelép --> hajóba

admirális! itt vas szobor!
admirális! itt vas szobor!

jelentkezzen!
sikeressen földet értünk a bolygón de elektromágneses zavarások miatt csak most tudtunk kapcsolatot létesíteni!

találtunk 1 fajt de mivel hirtelen ránk támad ezért nem volt más választásunk mint hogy megöljük őket! de 1 embert mi is elvesztettünk ahol meghalt emberi hagyományokhoz ott eltemettük
foylamatos villámlások vannak
a légkörbe sok az idegen vegyület
illetve sok a barlang ahol rengeteg koponyát találtunk de mivel emberi koponyák voltak ezért 2-re következtetünk
1. vannak itt emberek és valamik vanak a barlangokban
2. sokan megpróbálták felfedezni ezta kis bolygót

eléggé körül néztünk azaz engedélyt kérünk a bolygó elhagyására

vas sz...o-bo...r k..lé..
megtámadtak mindekt!
emberek fegyverzetbe midnenki!

*Már nagyon régen elmentek... És még nem jelentkeztek... Talán történt velük valami... Rossz ötlet volt...*
- Uram, bejövő adás, Vas szobor az! -
- Rendben, halljuk hát -

admirális! itt vas szobor!
admirális! itt vas szobor!

jelentkezzen!
sikeressen földet értünk a bolygón de elektromágneses zavarások miatt csak most tudtunk kapcsolatot létesíteni!

találtunk 1 fajt de mivel hirtelen ránk támad ezért nem volt más választásunk mint hogy megöljük őket! de 1 embert mi is elvesztettünk ahol meghalt emberi hagyományokhoz ott eltemettük
foylamatos villámlások vannak
a légkörbe sok az idegen vegyület
illetve sok a barlang ahol rengeteg koponyát találtunk de mivel emberi koponyák voltak ezért 2-re következtetünk
1. vannak itt emberek és valamik vanak a barlangokban
2. sokan megpróbálták felfedezni ezta kis bolygót

eléggé körül néztünk azaz engedélyt kérünk a bolygó elhagyására

vas sz...o-bo...r k..lé..
megtámadtak mindekt!
emberek fegyverzetbe midnenki!

- Ez nem igaz... Tudtam, hogy történt valami... A fene vinné el! Azonnal ki kell hoznunk őket! További négy vadász induljon el azonnal, fedezni a mentőhajót, elit szárazföldi csapatok indulás valamint az ionágyút élesíteni, hátha fel kell perzselni a rohadékokat! Minél gyorsabban, ha lehet, nehogy az ellenség meglépjen a Plútó mellől! Jó utat és szerencsés visszatérést emberek! -
Mivel a felderítő akció idejére a kisbolygó körüli pályára álltunk, a mentőcsapat gyorsan belépett a légkörbe, ami tényleg hemzsegett az idegen vegyületektől, így nagyon sietni kellett mind a le, mind a felszállással. Nem volt ajánlatos túl sok időt a levegőben tölteni... Bár a pontos helyét nem tudták a csapatnak, már messziről kivehető volt a tűzpárbaj keltette "felfordulás". A leszállás után az elit szárazföldi egység azonnal Vas szoborék segítségére sietett...
*Hogy semmi az ég egy adta világon nem sikerülhet úgy ahogy optimális lenne...*

(Death, nyugodtan vezényeld le a csatát, ha gondolod, ott a segítség + a mentőhajó )

- Fredrick, helyzetjelentést - léptem a hídra
- Jelenleg semmi sem történik uram. Nincs nyoma az admirális flottájának.
- Francba, még nem érkeztek meg?
- Biztos, hogy ide fognak jönni uram?
- Biztos, a tanács nem hülye. Attól függetlenül, hogy egy rakat megalomániás barom irányítja.
- Mit tegyünk uram? Várjunk tovább?
- Még várunk. Maximum két napot. Ha akkor sem jönnek.... magukra lesznek utalva.

Ekkor a hajó rendszerei jelezni kezdtek.

- Fredrick? észrevettek?
- Nem uram, elfogtunk egy kódolt adást.
- Tudják dekódolni? - siettem oda hozzá és figyeltem a monitorokat
- A számítógép már ráállt, lássuk csak...

Nem akartam hinni a szememnek.

- Uram... ön érti ezt?
- Sajnos... Szarban vagyunk.... Nyakig...
- Mit tegyünk?
- A francba! - rúgtam a székembe idegemben - Küldjenek minden adatot a kabinomba, kigondolom.
- Máris uram!

Ezt nem hiszem el.... - dühöngtem magamban - nem hittem volna, hogy apám már most bevetné őket... ha nem sietünk nem lesz időnk kiépíteni a védelmünket és nekünk lőttek....

admirális!

felszálltunk a bolygóról és találkoztunka vadászokkal!
nem szívessen mondom de a bolygót perszelni kell!

tudom hogy ott halt meg 1 társunk de amikor megtámadtuk akkor sikerült veszteség nélül visszaszorítanunk őket de úgytűnik túlságossan is
találtunk egy hatalmas építményt amit csont és ilyen dögök vettek körül!
azonnal futotunk vissza

admirális tehát az lenne a kérésem hogy had én perzseljem le őket mert én vezénylésem alatt halt meg és bosszút akakrok állni!

dockolásig 20 perc
mindjárt itthon vagyunk!

--vas szobor ki--

- Uram, úgy tűnik már jönnek is vissza -

admirális!

felszálltunk a bolygóról és találkoztunka vadászokkal!
nem szívessen mondom de a bolygót perszelni kell!

tudom hogy ott halt meg 1 társunk de amikor megtámadtuk akkor sikerült veszteség nélül visszaszorítanunk őket de úgytűnik túlságossan is
találtunk egy hatalmas építményt amit csont és ilyen dögök vettek körül!
azonnal futotunk vissza

admirális tehát az lenne a kérésem hogy had én perzseljem le őket mert én vezénylésem alatt halt meg és bosszút akakrok állni!

dockolásig 20 perc
mindjárt itthon vagyunk!

--vas szobor ki--

- Remek, legalább valami jó hír, végre... - Vettem Vas szobor, szép munka. Úgy látszik nem véletlenül volt még felfedezetlen ez a hely... Valami mocskos barbár lénysereg lakhatja... Nem lenne rosszt ezt majd valahogy felhasználni... De most a legfontosabb, hogy épségben vannak és hogy minél gyorsabban visszatérjenek. Megértem és tiszteletben tartom a kérését katona, felperzselheti a dögöket, de csak ezen a környéken, ki tudja mire lehet még jó ha nem pusztítjuk ki az egész bolygót... Várjuk vissza magukat, amint végzett velük azonnal indulunk tovább, több időt nem vesztegethetünk, még meglép az ellenség... -
Tavaszi tekercs kiszáll, vége
*Hmm... Barbár szörnyek... Idegen vegyületekkel telített légkör... Jó lesz a figyelmünket ezen a kisbolygón tartanunk...*

Órák óta ültem a monitor előtt és próbáltam kitalálni a megfelelő stratégiát de nem ment. Nem tudtam lehiggadni és ez gátolt. Ami megmentett a kétségbeeséstől az a köhvetkező bejövő üzenet volt.

- "Hiányzol, remélem hamarosan hazaérsz"

Igaz, nem szabad most idegesnek lennem, haza kell vinnem az embereimet. Nem hagyhatom most őket cserben.... Nincs más lehetőségünk ahogy elnézem, lépnünk kell... Muszály lesz...

Emberek, - kapcsoltam rá magam a nyílt frekvenciánkra hogy minden hajó halljon minket - az ellenség speciális erői a Conduis mozgásbalépett. Nem sok időnk van mire ideérnek. Két lehetőségünk van. Vagy mi nyitjuk meg a támadást és esünk neki az itt állomásozóknak vagy visszavonulunk. A Conduis visszafordul ha itt elintézzük az erőiket, csak veszélyes esetekben vetik be őket és nem lenne érdemes kockáztatni őket most már a háború elején. Ha viszont nem támadunk, ideérnek és akkor a Föld elesett. Velük az élvonalban nincs esélyünk, MÉG nincs. Idő kell. Így az a kapitány aki nem akarja kockáztatni a katonáit, térjen haza, a többiek készüljenek a támadásra. Maximum 24 óránk van felkészülni teljes mértékben.

Földvájó mongúz kiszáll.

amirális!

megérkeztünk!
mindenki épségben van csak azaz 1 emberünk nem....
a járműveket át kell minden féle kéép néznem hátfa rátamadt valami dög illetve a hajókot több sulyosabb sérülés van a támadásuk miatt...

azt akakrom hogy innen a hajórol kérjek 1-2 embert az átvizsgáláshoz az én embereim meg megnjenek pihenni

-- vas szobor lelép --

- Remek Vas szobor, remek, hogy végre újra itt vannak. Rendben, vigyen csak amennyi emberre szüksége van, de mielőbb legyenek kész, lehet hogy már a Plútó előtt felderítő csapatokba botlunk és nem lenne jó ha ezesetben még nem állnának készen a vadászok egy újabb bevetésre. Jó munkát és leléphet katona! -
- Figyelem, nem maradt több elfecsérlendő időnk, teljes sebességgel irány a Plútó! A nap végén visszavonuló, de még inkább megsemmisült ellenséges hajók tömkelegét szeretném látni! ELŐRE! -
Majd a következő utam Drakehez vezetett, hátha van valami hír vagy fontos történés...
- Nos Drake, semmi érdemleges? Földvájó mongúz? Vagy valami egyéb? -
- Semmi komoly uram! Földvájó mongúz szerintem nem kapta meg a titkos üzenetet, amit fogtunk azok pedig csak mélyűri zajok, semmi komoly vagy értékelhető dolog. -
- Értem... Hát mi megpróbáltuk... Készítsék a hajót, belátható időn belül nagy csata van kilátásban -
- Intézkedem uram! -
A semmittevéssel eltelt óráknak az ultrafrekvenciális nutribioképet mutató szenzorok egyre sokasodó hangos sípolásai vetettek véget, ami az egyre több bemért ellenséges hajónak és annak a megerősítése volt, hogy jó helyre jöttünk...

- Kapitány úr!
- Igen Fredrcik? - pattantam fel a székemből mikor zihálva rohant e hozzám - Az érzékelők jelezték az admirális közeledő hajóit!
- Na végre! Emlékszik még arra az üzenetre amit kaptunk tőlük?
- Igen uram.
- Állítsanak fel egy ismétlődő frekvenciát, ha kész szóljanak, átküldök egy üzenetet...
- Máris! - sietett ki majd jött a jelzése a monitoromon, hogy a csatorna él.

"Admirális... Az ellenség méreteitől ne tartson... van annál sokkal rosszabb... Nem tudom hallott e már róluk: Conduis. Ha igen tudja mire képesek. Ha itt nem nyerünk ide jönnek... Amint tud indítson támadást és NE A FŐ HAJÓRA koncentráljon.... bízzon bennem... ha tényleg igaz amit mondott... bízzon bennem mint egy barátban. Van egy tervem... Földvájó mongúz kiszáll"

Rákattintottam az üzenet küldésre és vártam hogy az érzékelők jelezzék hogy a csata megkezdődött. Utána már csak ki kell várnunk míg minden erejük az admirálisra koncentrálódik...

- Minden hajó harckészültségbe! A jelzésemre támadunk! - kiáltottam el magam a hídra lépve

értettem!

nah jöjjön velem 2 ember!
megnézzük mien gondok lettek a kicsikékkel

--pár perc múlva--

jó aki tud jöjjön azonnal segíteni
amirális!
itt vaszobor
a tankot megnéztük volt rajta valami de úgy nézet ki mint valami... dög amivel lent harcoltunk de úgytűnik elgyúrtuk
a madárkáknak hatalmas problémái vannak

többnek megsérülit a villámosok során a rádiórendszere és a radarja
eggyetlen hajó aminek még a hajtó műve is szétment

amint tudjuk megcsináljuk
a hajtóművel nem lesz gond mert legútób is volt 1 iylen gond
de a rádióval sok gond lesz főleg hogy ennyi hajón meghibásodott

--vas szobor lelép--

- Értem Vas szobor, még szerencse hogy az a dög nem szabadulhatott rá a hajó elektromos rendszereire Viszont... Rengeteg a sérülés és az ellenséget már bemértük... Nem kellett volna ez az akció... Most így meg kell állnunk és lehetőleg észrevétlennek maradni, amíg maguk megjavítják a vadászokat, de ez nem két perces munka lesz, ha igaz, amiket mondott a sérülésekről... Ha viszont idő előtt észrevesznek és még nem állunk készen, nagy bajban lehetünk... Tehát minden mozgosítható embert vigyen magával és azon nyomban kezdjék meg a gépek javítását, a küldetés sikere múlhat a gyorsaságukon! Bízom magában, most pedig irány munkára, leléphet katona! -
- Figyelem, azonnal leállítani a hajtóműveket, megállunk és az álcázót bekapcsolni! Ha szerencsénk van, még nem vettek észre - azzal a hajó érezhetően lelassult majd hirtelen meg is állt, ahogy azt elrendeltem.
- Rendben, remélhetőleg az álcázó jól működik és... - és ekkor Drake izgatott hangja szakított félbe
- Uram, uram, úgy tűnik Földvájó mongúz mégiscsak megkapta az üzenetünket és most válaszolt! -
- Hát ezt már nem hittem volna, nézzük azonnal! -

"Admirális... Az ellenség méreteitől ne tartson... van annál sokkal rosszabb... Nem tudom hallott e már róluk: Conduis. Ha igen tudja mire képesek. Ha itt nem nyerünk ide jönnek... Amint tud indítson támadást és NE A FŐ HAJÓRA koncentráljon.... bízzon bennem... ha tényleg igaz amit mondott... bízzon bennem mint egy barátban. Van egy tervem... Földvájó mongúz kiszáll"

- Hm.. Ezaz, él, jól van és még egy terve is van Hogy Conduis?... Mintha egy jelentésben már... Te jó isten Muszály lessz nyernünk, különben elvesztünk. És ne a fő hajót? Rendben, bár ezt nem értem, de rendben... Drake, azonnal próbálja beazonosítani a frekvenciát és ha ez sikerült, küldje el az alábbi üzenetet:

*Itt Tavaszi tekercs. Vettem az üzenetét. Örülök, hogy jól van és természetesen mindent úgy teszünk, ahogy azt leírta. Csak az a probléma, hogy volt egy kis incidensünk út közben, és a vadászaink nagy része javítást igényel, így jelenleg egy helyben rostoklunk és próbálunk minél előbb végezni a javítással. Amint kész vagyunk, máris indítjuk a megsemmisítő csapást az ellenségre, a fő hajót kihagyva. A bizalmam továbbra is töretlen és jó hogy számíthatok nem csak egy (és a a legjobb) kapitányra hanem egy barátra ebben a zűrös helyzetben. Tavaszi tekercs kiszáll, vége*

- Értem uram, dolgozom rajta és azonnal értesítem, ha sikerült! -
- Rendben, várom -
- Jól van, figyelem emberek, fel kell gyorsítani a munkálatokat, minél előbb el kell kezdeni a támadást, különben... - nem akartam befejezni, nehogy pánikahangulat törjön ki, bár nem hinném, hogy túl sokat mondana bárkinek is az, hogy Conduis - SIESSENEK! -

*Hát ez borzalmas... Nem kellett volna ez a felderítgetés... De legalább Földvájó mongúzról hírt kaptunk és a közelben van...*

értettem admirális!

mindenki!
akinek nincs tennivalója azonnal jöjjön a hangárba! ismétlem!
akinek nincs tennivalója azonnal jöjjön a hangárba!

uram legtöbb vadász készen áll már csak 4 darab van hátra

--vasszobor lelép--

admirális!

a hajók készen állnak!
csak mondania kell és útonvagyunk az űrbe!

--vas szobor lelép--

*Alig egy órával később*
- Remek Vas szobor, szép munkát végeztek, gyorsan kész lettek, reméljük nem is fognak szétesni csata közben Hát akkor mondom is: Minden mozgósítható pilóta azonnal a hangárba, repülőbe és azonnali támadás, ismétlem azonnali támadás! Három nagyobb rajra osztjuk a vadászokat, külön parancsnokokkal, akiknek az élén maga áll Vas szobor és így maga lesz az összekötő kapocs közöttem és a többi raj között. A fő hajót érintetlenül hagyjuk, tehát a félrement pontatlan lövéseket leszámítva közvetlenül nem hajtunk végre ellene támadást! Ha valakinek mégis ehhez lenne kedve, az inkább ne is üljön gépbe, mert garantálom, hogy a hátralévő életét a holdon lévő kísérleti sertésfarm disznókifutójának takarításával foglya tölteni! És ez nem vicc! Egy életre elmeszelem! Leléphet katona és készüljön az indulásra, nagy csata van kilátásban. Sok sikert! -
- Drake, sikerült már elküldenie az üzenetet? - kérdeztem az eligazítás megtartása után.
- Még nem sikerült megtalálnunk a küldő frekvenciát uram, de már csak percek... Javítanom kell magamat uram, megtaláltuk a kódot. Akkor küldhetem az üzenetet? -
- Ne, még ne, várjon. Írja még bele módosításként, hogy a vadászproblémát immár sikeresen leküzdöttük, és azonnal támadásba kezdünk. -
- Megvan uram. Küldésre kész az üzenet? -
- Igen, küldheti. -
- Üzenet a megadott frekvencián elküldve uram! -
- Rendben, akkor hát készüljünk az összecsapásra... Hajtóműveket beindítani, 25%-os hatékonysággal irány előre... -

emberek!
halották a főnököt
minden pilóta a madárkákba és irány az űr!

uram úton vagyunk!
a további parancsot várom a rádión keresztül

nah gyerünk emberek rendezzünk 1 kis tüzijárékot odakint

--vasszobor lelép--

- Uram, az érzékelők jelezték hogy támadásba lendül az admirális és a flottája.
- Mennyien vannak?
- Méretes kis csapat, 25 Defiant könnyű romboló, 5 Agamemnom nehéz csatahajó, 20 Diplotus Csatacirkáló, 20 Agusztin Korvett , 30 Tomoa Romboló.
- Szóval létszámban felül múlja őket, de erőben nem biztos... Mi a helyzet a főhajóval?
- Jelenleg jóval a csatatér mögött maradt. Nem avatkozik be, a Földnél történtek után igaza lett. De még maradtak mellette védő hajók. Mit tegyünk?
- Várunk, az admirális flottájának harcolnia kell, ha mindenkit magukra vontak belépünk...
- De elég sok hajót veszthetnek, és a vadászok semmit sem érnek ha a valódi nagy hajók lépnek harcba. A vadászaik csak az ellenfél vadászaik ellen érnek valamit is.
- Tudom. De bíznunk kell bennük.
- De az is lehet, hogy ha azt látják nem történik semmi és csak hullanak egymás után lehet -
- Bízni fognak bennünk és mi bennük. Itt lezártam a vitát. Ha jelt adok támadunk, addig senki ne merjen megmozdulni!

alfa , béta és gamma csoport!
madár raj formáció!
ismtélem
madár raj formáció

a főnöka nnyit modnott hogy a fő hajót ne bántsuk azaz a kicsikre utazunk!
a csoportok szét fognak szóródni amint kiszemeltek 1-et

a töbi utasítást az admirálistól kapjuk!
tehát gyerünk emberek! ezaz űr nem elég nagy hogy ittmaradjanak!

--50 perc múlva--

admirális!
admirális!

jelentkezzen!
ezek rengetegen vannak
a főbb hajóikat nem mozdították! és a vadászaik egyre csak fogynak
nekünk mindeggyik hajónk jól működik és minden tőkéletes pont ahogy mi vártuk
ha itt méhis meghalnánk akkor öröm volt a maga melett küzdeni!

--vas szobor kilép--

Megkezdődött hát a csata...
Úgy tűnt kezdetben, talán alábecsülték a flottánk létszámát/erejét, mert csak a vadászokkal léptek akcióba, a nagyobb hajók kivonták magukat a csatából, a főhajó pedig az övéi mögött megbújva várt (tanulva a földi vereségből ) A mi vadászaink azonban - mondhatni természetesen - felülmúlták az ellenségét, így csak az volt a kérdés, hogy mennyi idő alatt őrölik föl őket. Vas szobor vezetésével remekül harcoltak, így a mi nagyobb hajóinknak sem nagyon kellett beleavatkozni a harc lefolyásába, legfeljebb a túl közel merészkedő vadászoknak pörköltünk oda kicsit.

admirális!
admirális!

jelentkezzen!
ezek rengetegen vannak
a főbb hajóikat nem mozdították! és a vadászaik egyre csak fogynak
nekünk mindeggyik hajónk jól működik és minden tőkéletes pont ahogy mi vártuk
ha itt méhis meghalnánk akkor öröm volt a maga melett küzdeni!

--vas szobor kilép--

- Itt Tavaszi tekercs! Vettük, szép munka katona és ne beszéljen badarságokat! Csak így tovább! Ha támadásba lépnek a nagyobb hajóik is, akkor jövünk mi is, addíg ahogy látom elboldogulnak egyedül is. -
Tavaszi tekercs kiszáll, vége

*Most még azt lenne jó megtudni, hogy mi van Földvájó mongúzzal...*
- Drake, az üzenet biztosan elküldve? -
- Igen uram! -
- Hm, rendben... Akkor csak felbukkannak majd idővel... Talán hátbatámadják őket, míg ránk koncentrálnak... Majd meglátjuk... -

admirális!

folyamatossan jönnek a vadászok... teljessen oylan mintha még 1-et se nyírtunk volna ki pedig már szép tűzijátékot csináltunk....
és megindultak a nagyobb hajókkal!

kérem küldjön erősítést mert nem fogunk tudni elbírni velük...

ya és mégvalami!

mikorzben harcoltunk a rádión keresztül ismeretlen frekvenciáról kaptam üzenetet!

az üzenetbe az állt hogy "bírjátok még! lassan mi is beszállunk"
nem tudom, ez csapda is lehet az ellenségtől!


--vas szobor ki--

én is beszállok mint eseményt alakító tényező:

Az ellenség végül támadásba lendült. A 32 Scorpion osztályú hajó rávetette magát az admirális eddig távolabb álló hajóira és teljes össztüzet nyitottak de csak a Tomoa típusú rombolókra jelentettek valamiféle veszélyt. Az igazi harc akkor kezdődött mikor a 42 Exequror támadásba lendült ugyanis azok jelentős veszélyt jelentettek a flotta hajóira nézve. A maradék 13 Arbitrator azonban a fő hajó mellett maradtak, távol a harctól.

- Uram, Vas szobor az, úgytűnik bajban vannak! -

folyamatossan jönnek a vadászok... teljessen oylan mintha még 1-et se nyírtunk volna ki pedig már szép tűzijátékot csináltunk....
és megindultak a nagyobb hajókkal!

kérem küldjön erősítést mert nem fogunk tudni elbírni velük...

ya és mégvalami!

mikorzben harcoltunk a rádión keresztül ismeretlen frekvenciáról kaptam üzenetet!

az üzenetbe az állt hogy "bírjátok még! lassan mi is beszállunk"
nem tudom, ez csapda is lehet az ellenségtől!


--vas szobor ki--

- Itt Tavaszi tekercs! Vettem Vas szobor, tartsanak még ki, megy az erősítés. Ismétlem, az erősítés már úton van! -
Tavaszi tekercs kiszáll, vége
*És vajon mi lehet ez az üzenet? Vajon tényleg csapda? Vagy Földvájó mongúz lenne az? Megjelenik végre? De akkor miért nem engem értesített? Rejtély... Rejtély, ami gyorsan megoldódhat...*
- Figyelem minden egységnek, itt Tavaszi tekercs. A főhajót továbbra is érintetlenül hagyva minden hajónak támadás, ismétlem a főhajót továbbra is érintetlenül hagyva minden hajónak támadás! -
Alig fejeztem be a parancskiosztást, egy nagyobbacska rázkódás a földre taszított:
- Mi? Mi volt ez? Eltaláltak? Kárjelentést! -
- Igen uram, találatot kaptunk, de semmi komoly, a pajzs elnyelte a lövedék becsapódási energiájának nagy részét - ettől volt a nagy rázkódás - de épp ezért semmi komolyabba kárt nem okozott. -
- Értem. Remekül beválni látszik a pajzs... De ne adjunk több esélyt a mocskoknak ezt tesztelni, mi is aktívan bekapcsolódunk a csatába! Ideje szétcsapni köztük, pusztuljon a férgeseee!! -
A csata kellős közepébe bevágva elkezdtük megtisztítani a vadászoktól a környéket...

uram!
megérkezett az arősítés!
távolból 1-et már leszedtek és úgytűnik jól műxenek a kicsikék

admirális!
mit akakr kezdeni a főhajóval hogy ne károsítsuk?

vas szobor ki

- Uram a harc nagyon intenzív lett! Minden hajó a frontvonalban harcol!
- Helyes... akkor itt az ideje hogy a mi flottánk is belépjen a pofozkodásba.... Mi van a vezérükkel?
- Messze a harctól áll és vár. 13 Arbitrator maradt mellette...
- Miért? - kaptam fel a vizet - egyedül kellene maradnia... minden fegyverünk össztüze kell hogy lekapjuk...
- Az egyik hajónk... uram... üzenetet küldött ki... a jel alapján Vas Szobornak üzenték.
- A marhák, megmondtam, hogy rádió csend és a parancsaim nélkül ne csináljanak semmit! Eh, majd csata után.... most nem húzhatom fel magam ezen... Rendben... lássuk... Nyisson csatornát a saját flottánknak.
- Csatorna él.
- Minden hajónak, itt Földvájó Mongúz! Teljes össztűz!!!!! A védőket meg bízzák ránk... mindenki csak a rohadt nagy döggel foglalkozzon!

A hajóink hirtelen érzékelő távon belülre léptek és a fejlettebb hajók már vizuálisan is láthattak. Minden hajónk a gigantikus vezért kezdte el bombázni azonban az elején úgy tűnt meg se érzi és csak a felszínét kapargattuk. A 13 Arbitrator azonnal felénk indultak és ekkor lépett akcióba a mi hajónk. Megeresztettünk egy neutron sorozatot és kettő azonnal nagy villanások közepette robbant apró darabokra.

- Hát megkezdődött... végre... Emberek! Mi csak a maradék Arbitrator hajóra koncentrálunk és védjük a sajátjainkat! Mással nem foglalkozunk!
- És az admirális?
- Azzal segítünk ha lekapjuk a fő hajót és ahoz pedig a társainkat kell védenünk... Most velük nem foglalkozhatunk....

Heves csata alakult ki, lézerek, ionágyűlövedékek cikáztak minden felé, írányításképtelen vadászok csapódtak a nagyobb cirkálókba vagy robbantak egyszerűen fel. Majd egyszercsak - a főhajó felé tekintve - eddíg nem látott hajók kezdték el veszettül "ostromolni".
*Hm... Új festés, de... Ezek a hajók nekem nagyon, de nagyon ismerősek...*
- FÖLDVÁJÓ MONGÚZ! - tört ki belőlem önkéntelenül, majd igyekeztem visszafogni magam.
*Hát ez volt a terv? Amíg mi aprítjuk a fő erőiket, addíg ők lekapják a főhajót? Nem is rossz... )*
- Jól van, figyelem emberek, 99%-ig biztos, hogy ezek Földvájó mongúzék. Ők is profik és pontosan tudják mit csinálnak, így mi továbbra is foglalkozzunk a magunk feladatával és igyekezzünk bedarálni a főerőket. Ők elvégzik a saját dolgukat. -
Vas szobor bejövő adását fogtuk:
uram!
megérkezett az arősítés!
távolból 1-et már leszedtek és úgytűnik jól műxenek a kicsikék

admirális!
mit akakr kezdeni a főhajóval hogy ne károsítsuk?

- Igen, mi is észleltük Vas szobor, épp jókor. Hagyjuk őket "dolgozni", mi pedig továbbra is foglalkozzunk a saját feladatunkkal. Tehát gyepáljuk szét őket! Az utolsó kérdésére pedig a válasz maga előtt látható katona ) Mindent bele, hamarosan megtörjük őket. -
Tavaszi tekercs kiszáll, vége
*Nos hát eddíg jól haladunk és ők is megérkeztek, ideje befejezni a "nagy művet"*

értettük!
gyerünk emberek! nyerjünk úgy hogy ne vaszítsünk!
uram amint vége nekik jelentünk
addigis emberek vannak még ellenséges hajók szal adjuk meg nekik

--vas szobor ki--

A 13 abrigator nem jelentett veszélyt és minden erőnket a fő hajóra koncentrálhattuk, minden egészen jól ment mígnem a hajó rendszerei fel nem visítottak.

- Mi történt?
- Fegyverek uram! A rendszereink szerint az a brutális dög tüzelni készül!
- Mi?? Nem lehetnének fegyverei!
- Ennek vannak uram... és... te jó ég... 53 trillion wattos!
- MENNYI? Az lehetetlen! Mindenki! Teljes össztűz, minden hajó maximális tűzerő, pajzstól, hajtóművektől minden energiát arra dögre!!

A hajóink mindegyike kétségbeesetten támadta a drabális főhajót azonban az utolsó pillanatban mielőtt szétesett volna egyetlen lövést útjára bocsájtott egyenesen az admirális flottája felé és szinte egyetlen villanásra az egész harcoló flottát megsemmisítette illetve a saját hajóit is.

- Jelentést! Kurva életbe! - ordibáltam
- Most futnak be az adatok! Tőlünk nagyjából megúsztuk.
- Az admirális és a serege? Velük mi a helyzet?!
- Nem tudom uram, minden hajó működésképtelen és vannak amelyek most robbannak fel! Az ellenség minden hajója megsemmisült és az admirális hajói csak sodródnak, nem tudom túlélték e! Mindenesetre az egész flotta mintha lebénult volna.
- Azonnal irány feléjük! A többi hajónk vonuljon vissza a támaszpontra! Csak a mi hajónk marad! Keresse az admirális hajóját! Teljes szórás minden frekvencián: "Admirális jelentkezzen! Mondja hogy még él!"

francba...
emberek! valaki jelentkezzen! mondja valaki hogy túlélte
....
EMBEREK!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

csak csend... és hajóm is szét van kissé esve de valakinek túl kell ezt élnie...
de várjunk csak.... talán ot azok... de messze vannak innen és a robbanás után nem tudom hogy barátok vagy ellenségek
-computer! mennyire sérültünk?
-pajzs nincs hajtómű 47%-on fegyver rendszer 68%-on
-értettem és a rádió?
-34%-on
-francba.... 1 próbát megér fegyver rendszert élesíteni és megnézzük kik azok....

edit:

--30 perc múlva--
úgy tűnik ők is keresnek valamit de kéves sikerrel...
-computer hangolja be a frekveniát az övükéra!
-frekvencia beállítva

Itt Vasszobor a Tavaszitekercs admirális irányítása alaltti alfa osztagból...

hosszú ideig csend... lehet hogy rossz ötlet volt pajzs nélkül idejöni de remélem meletünk állnak

- Uram, befogtunk egy adást. Vasszobor az! A gépe mindjárt darabokra hullik!
- Hogy állnak a transzporter rendszerek?
- Még nem próbáltuk őket, új techonlóia de itt az ideje.
- Rendben, sugározzák az orvosiba! Mielőtt még az a roncs darabokra hullik!
- Bemértem uram, indítom a sugarat!
- Jelentést!
- Teljes siker uram! Vasszobor a gyengélkedőre került!
- Teljes orvosi ellátást ha valami baja van, majd mondják meg neki ha kész jelentkezzen nálam a hídon. Szívesen megismerkedek az admirális új reménységével. Most viszont tovább a keresésre! Meg kell találnunk Tavaszi Tekercset!

A csata kimenetele jól alakult, kezdett kirajzolódni az erőfölényünk, a főhajójukat leszámítva, mert bár lőtték rendesen, nem nagyon akarta megadni magát. Majd drámai fordulat következett: úgy tűnt, tüzelni készül. Ezt nem csak mi vettük észre, úgy tűnt, mostmár Földvájó mongúzék minden tűzerejüket mozgósították, de nem sikerülhetett nekik... Mielőtt alkotóelemeire robbant volna, egyetlen, de annál brutálisabb pusztítást végző lövést még el tudott ereszteni. A pusztulás leírhatatlan volt, de a sajátjait sem kímélte, végzett az egész flottájukkal és úgy tűnt nekünk sem alakult jobban a szénánk...
- Uram, nem sikerült megállítani nekik a folyamatot, tüzelni fog, és... -
Ebben a pillanatban minket is elért a szörnyű "halálsugár". Bár már időtlen idők óta szolgálom a flottát, most mégis elkövettem azt az amatőr hibát, hogy bár tudtam a veszélyről, egy ablak mellett álltam. Bár történhetett volna rosszabb is - a nyomás kiszív az űrbe és ottpusztulok - de ez a lehetőség sem volt túl kellemes: a hajót ért találat következtében óriásít repültem hátra és az üvegszilánkok ahol értek, ott belémfúródtak. Azt még láttam, ahogy néhány emberem a semmibe vész az űr sötétjében, majd a biztonsági rendszer gyorsan közbelépett, kiegyenlítve a nyomáskülönbséget.
Magatehetetlenül feküdtem a földön, minden homályosan látszott, amikor is egy ismerős arcot véltem felém hajolni:
- Uram, uram, jól van? Úristen! Azonnal hívjatok egy orvost, ez szörnyű... Uram, hall engem? - szólongatott Drake.
- Meg... Megvagy.. ok. És a... -
- Neeeem uram, most ne beszéljen, mindent elintézek, maga csak tartson ki, érkezik a segítség! -
- Mekkora... a.. kár? A... t..többiek? Az ..ell.. az ellenség? - próbálkoztam tudakozódni elcsukló hangon, majd hirtelen szinte túlvilági nyugalom tört rám, ahogy lehunytam a szemem... Szinte kedvem sem volt már többször felnyitni, annyira kellemes érzés volt... De legbelül tudtam, nem tehetem meg hű katonáimmal, hogy itthagyom őket... Az erőm azonban végleg elhagyott, elvesztettem az eszméletemet...
- Uram, neee, ne tegye ezt velünk! Hol van már az sz orvos? -
Ezután egy ismerős hangon megszólaló üzenetet fogtunk:
"Admirális jelentkezzen! Mondja hogy még él!"
Földvájó mongúz volt az. Mivel én cselekvésképtelen állapotban épp az életemért küzdöttem, Drake volt az aki azon nyomban felvette a kapcsolatot:
- De jó újra hallani kapitány! Azonnal tennünk kell valamit, a hajó még csak csak kibírja egy ideig, de az admirális súlyosan megsérült, eszméletlen, nagyon gyenge a pulzusa. Mit tegyünk? Ha veszi az adást válaszoljon, az admirális élete múlhat rajta, Vétel! -
Ráléptem az útra... Az útra, a fény felé...

-ouhh... mi ez?....
holvannak a töbiek?!
- nyugi-nyugi... itt van a blackbird 1 hajójának a gyengélkedői részén
-mi történt velem?
-befogtuk az adását és felhoztuk a hajónkra
-yay dejó.... még 1 nap az űbren.. ouch...
-csak finoman még érzékenyek a sérülései nem akakrjuk hogy meghaljon ezért maradjon még itt egyenlőre
-meghalni? itt? ha nem haltam meg odakint akkor itt se fogok
-ahogy óhajtja a kapitányunk mondta hogy várja a hídon
-ohh egyből kapitányhoz? ám legyen

10 perc mulva a hídon...

*őő... talán ő a kapitány*
-gondolom ön lenne a kapitánya a hajónak jól sejtem?
-igen én vagyok
-én Vasszobor vagyok Tavaszitekercs újabb embere
-én Földvájó mondgúz vagyok
-ohh... szóval ön lenne Tavaszitekercs társa örülök hogy személyessen is már találkozhatok önnel
-én is így vagyok ezzel sokat mesélt magáról az admirális
-tulajdonképp hogyan kerültem én ide?
-fogtuk az adását és besugároztuk a hajójával
-és a többiekről tudnak valamit?
-még semmit
-értem...
-addig is maradjon itt

- Rendben vasszobor akk - azonban itt félbeszakított a bejövő adás
- Drake? Azonnal az adás irányába a hajót! - ordítottam - Drake, figyeljen, minden élő és mozgó embert a hajóján gyűjtsön egy csoportba! Átsugározzuk magukat! Gyengélkedő, súlyos sérültünk lesz, készüljenek!

A hajónk teljes sebességgel közeledett és másodpercek alatt megjelent a ketté szakadt roncs. Szörnyű állapotban volt, a hajótörzs darabokban, szinte egy lebegő roncshalmaz volt az egész.

- Kapitány, 15 életjel, 6 rendkívül gyenge.
- Azonnali átsugárzást!
- Már a kettes raktérben vannak, a gyengébb életjelűek pedig az orvosiban.
- Orvosi, az admirális állapota? - üvöltöttem a komm csatornába
- Súlyos, sok vért vesztett, azonnali műtét lesz, de ha sietünk még túlélheti!
- Akkor mire vár? Azonnal kezeljék!
- Már csináljuk uram!
- Fredrick... szóljon egy hajónknak, forduljon vissza.
- Uram?
- Itt már semmi más nem maradt meg, és az admirálist nem vihetjük magunkkal... Drake, Vasszobor! A kabinomba!

--- 10 perc múlva ---

- Uraim, kezdem a jó hírrel. Az admirális túléli. Eszméletlen, nem tudjuk mikor tér magához, de megmarad. A rossz hír... nincs már semmi a flottából. Nem találtunk túlélőket és hajó sem maradt hogy haza menjenek...
- Akkor mit csinálunk? Magát körözik!
- Tudom Drake... Épp ezért megkapják a hajómat... Minket felvesz a Blackbird Tevion, negyed óra múlva ér ide. Maguké lesz a hajó, ha az admirális magához tér, adják oda neki ezt a discet - nyújtottam oda feléjük - csak ő nézheti meg, ugyanis retina vizsgálat, és hang felismerés védi. Rajta van a hajó kezelésének minden leírása. Modern, jó hajó, sok mindenre képes. Vigyázzanak rá. -- azzal felálltam és kimentem, otthagyva őket a kabinomban és én a gyengélkedőre indultam.

- Uram, biztos jó ötlet itt hagyni a hajónkat?
- Nyugi Fredrick. Az admirális megérdemli... Ráadásul... mire visszaérünk lesz egy meglepetésem.
- Uram?
- Adaptáltuk a hajót és egy teljesen újat készítettünk. A napokban lesz kész.
- Nem értem uram...
- Otthon vár az új BlackBird Akatsuki Drake. - veregettem meg a hátát majd beléptem az orvosiba hogy átnézzem az eszméletlen admirális leleteit. Biztos akartam lenni benne, hogy nem veszítek el még egy barátot.


--- 30 perc múlva ---

Úton "hazafele". Magunk mögött hagytuk a "régi" hajónk. De nem bántam, tudtam hogy biztos kezekben lesz és minket már várt az új hajónk ami egy átütő erőt fog képviselni a BlackBird flottában...

A fény... Oly hívógató és egyben oly távolinak tűnik... Vajon ellen tudok állni neki? Vagy végleg magához húz és nem szívok már többet friss levegőt?
Majd a nagy fényességet hirtelen sötétség és hidegség váltotta fel, mintha csak az űrben sodródnék magatehetetlenül... Majd hirtelen lézerek kezdtek cikázni minden felől, vadászok repkedtek körülöttem és egy nagyobb cirkáló közeledett felém... Ekkor nagyon megijedtem, elkezdtem csapkodni, hogy valahogy kitérjek előle, de ez hasztalan próbálkozás volt. Amikor utolért azonban - legnagyobb megdöbbenésemre - egyszerűen átsiklott rajtam, mintha csak szellem lennék... Ezután pedig felismertem az Alpha vadászrajunkat, élükön Vas szoborral, majd pedig megláttam a hajómat... Mellé evickélve és betekintve pedig magamat, amint épp Drakke-el beszélek...
Úgy tűnt, újra átélem a csatát, de mint egy külső - beavatkozásra képtelen - szemlélő... Láttam, ahogy a vadászaink kihasználják fölényüket, majd ahogy az ellenség nagyobb hajói is támadásba lendülnek és azt is, ahogy Földvájó mongúz és csapata egyszercsak szinte a semmiből megjelent és össztűz alá vette a főhajót. Majd láttam, ahogy a végzetes pillanat kezdetét vette... A kilőtt lövedéket, az ezután szétrobbanó főhajót, majd a pusztítást, amit a lövés okozott... Láttam ahogy derékbe törik hőn szeretett hajóm és azt is, ahogy Drake próbálja visszahozni a csurom vér testemet... Láttam milyen hősiesen viselkedett, magával mit sem törődve csak velem foglalkozott, majd hallottam Földvájó mongúz bejövő hívását... Egy kicsit el is érzékenyültem, látva hogy mi mindenre nem képesek értem az embereim és hogy Földvájó mongúz is azonnal keresni kezdett... Ekkor tudatosult bennem végleg, hogy nem adhatom fel, nem hagyhatom csak úgy hátra őket... Ezután végignéztem a legénységem átsugárzását ,majd a műtétemet is. Hát ezt látva tényleg csak percek kérdése volt, hogy nem vesztem oda... *Ilyen szörnyen festenék?* Természetesen azt sem hagyhattam ki, hogy ott legyek, amikor Drake megkapta a nekem szánt discet és a hajót. A végső lökést az adta meg, ahogy Földvájó mongúz - mert bár szorította az idő, hiszen körözik és nem szabad túl sokáig mutatkoznia - még bejött hozzám mintegy búcsúzásképp és elenőrizni, hogy minden rendben van e velem. *Nem lehetek olyan önző, hogy itthagyjam őket a kétségbeesésben. Szedd össze magad, mutasd meg milyen fából faragtak!*
Majd azt is láttam, ahogy megérkezik a hajó Földvájó mongúzért és elindulnak "haza". Már épp indultam volna utánuk - nem tagadom szívesen megtudtam volna mihez kezdett, mióta el kellett mennie - de ekkor hirtelen eltűnt minden. Az utolsó amit láttam a messzeségben eltűnő hajójuk körvonala, aminek úticélját már nem volt időm kideríteni, mert körülölelt a fény...
De ez most más volt ,mint a korábbi, valahogy sokkal életszagúbb volt és mintha Drake hangját hallottam volna...

útban haza fele

- Az admirális túléli... heh micsoda megkönnyebbülés... - álltam a hídon, bámulva kifele az ablakon.
- Uram nem ülne le?
- Ez a maga hajója Jeremiah, magáé a kapitányi szék.
- Eh, de uram azért mégis, magának fogadtunk hűséget.
- Nem nekem, az emberiségnek. Az régen rossz lenne ha nekem fogadtak volna hűséget. - veregettem meg a vállát majd kisétáltam a folyosóra, az ideiglenes kabinom fel. - mivel hogy én nem ember vagyok... - sóhajtottam halkan.


*** A DISC TARTALMA ***

"Admirális, Tavaszi tekercs, barátom. Személyesen kellene átadnom ezt de tudja, hogy nem tehetem. A hajó fő rendszerei hang vezéreltek és csak így aktiválhatók. A disc behelyezése után a főcomputerbe felülírja az én hangsávomat és magának kell újra aktiválni. A hajó rendkívüli képességekkel bír, viszont nem tud szállítani vadászokat ne feledje. Kevés legénység, egyetlen gyors hajó, nagy tűzerő. A technológia részletes leírása a csomagolt fájlokban van. Vigyázzon rá és használja ki mindenre amire képes. Mikor legközelebb találkozunk mi már új hajókkal jövünk, hasonló technológiával. Magának is át kéne adnia az alap felszereléseket a tanácsnak bármennyire is rühellem őket. Az emberiségnek kellenek az új hajók. És a végén még valami. Találkozunk az Alpha-Centaury rendszerben. Ideje visszavágni.*

Drake :admirális!
Vas szobor: nyugalom Drake még pihennie kell
Drake: igaz...
Orvos :nyugalom emberek gyorsan fel fog épülni
Admirális: ouhh...muszály ilyen hangosan beszélnetek?
hol vagyok?
Orvos : a gyengélkedőn van u---
Vas szobor: a hajóján van uram!
Admiális: miről beszélsz fiam? a mi hajónknak vége
Orvos: előbb pihenjen mert felszakadhatnak a sérülései
Admirális: sérüléseim?
Drake: igen rengeteg üveg vágódott a tesébe és több órám műtét után végülis visszahoztuk önt közénk
Admirális: értem... hehh a saját hajómon... ez jó
Orvos: uraim akkor ha kérhetem haggyák magára az admirálist!
Drake + Vas szobor: értettük! rendben

--Drake + Vas szobor elhagyta a gyengélkedőt--

Orvos: admirális valamit mondanom kell
Admirális:mondja
Orvos: ez a hajó ami most az öné korábban a Földvájómongúzé volt
Admirális: hogy mi? ouhh.. mi ez?
Orvos: csak nyugodtan... mondom hogy szétnyílhatnak a vágásai
Admirális: értem... akkor ha ez Földvájó mongúzé hogy lehetek itt?
Orvos: ezt nem tudom
Admirális: értem...
Orvos: a Földvájó mongúz átnyujtott Vas szobornak 1 disc-et amit csak ön kaphat meg
Admirális: ahham szóval 1 disc....
Vas szobor: ohh el ne felejcsem... Földvájó mongúz átnyujtott nekem 1 disc-et amit cska ön kaphat meg szóval msopt át is adom
Admirális: köszönöm Vas szobor....
Orvos: akkor haggyuk magára az admirálist pihennie kell még

*OFF: Nem nagy probléma Death, de ha nem muszáj, akkor inkább ne írj helyettem v az én nevemben Tényleg nincs semmi gond úgyis magamhoz tértem volna ON*

*Remek végre egyedül, végre egy kis nyugalom...*
- Hm... Szóval ezt Földvájó mongúz küldte? Hát akkor minél előbb meg kéne... Áhhh, tényleg nem kéne annyit mozgolódnom, mert különben... - majd hirtelen - miközben szerettem volna felálni - eszméletlenül terülten el a földön, miközben a mellkasom ismét erősen vérezni kezdett az EKG-m pedig erősen a vízszintest súrolta...

Tavaszi tekercs sérülései súlyosabbak voltak mint elsőnek látszottak. Nem volt hát más választásuk drasztikusabb módszerekhez kellett folyamodni. A mellkasába policarbonit szálakat erősítettek míg a szívét és a lélegzését egy az idegrendszerébe integrált chip fogja szabályozni. Ami kockázatos lesz innentől az EEMPC. Ha az ellenség elektronikai bénítókat vet be esélyesek hogy az admirálist is veszélybe sodorják. Nem tudni ennek mennyire áll fent a veszélye viszont nem lehetetlen. És talán a legrosszabb... a bal lába. A roncsolódás miatt sok helyen fém lemezekkel erősítették meg a csontot így maradék életére fájdalmai lesznek és nem lesz képes futni...

Otthon, édes otthon. Fura, hogy ez mondom de így érzem. Vagy csak Lola miatt? Heh, ki tudja. De most már ez az otthonunk. Meg hát nagy szabású terveink vannak. Ideje kiűzni a mocsadékokat a mi világainkról. Én már ember vagyok... hozzájuk tartozok...

- Földvájó Mongúz jelentkezzen a T1-es tárgyalóban. -- hangzott el a bemondó --

Lola. Sejtettem hogy hívatni fog. Miután felértem és beléptem a tárgyalóba, velem szemben ült egy hatalmas asztal mások végén. Picit megilyedtem majd leültem én is.

- Úrnőm? (nem csak azért hívom így, hanem mert az állomáson mindenki tiszteli és itt nem épp demokratikus vezetés van a rend fenntartása érdekében, de tökéletesen bevált eddig).
- Többet meg ne próbáld ezt! - állt fel az asztaltól és indult felém
- Mármint? - álltam fel én is - mi rosszat tettem?
- A hajód nem volt a visszatérők közt. Halálra rémisztettél! - esett a nyakamba
- Sajnálom - öleltem vissza - de egy jó barátomnak szüksége volt rám és a hajóra.
- Ott hagytad neki?
- Ott...
- Akkor tényleg jó barátod lehet, hogy hajó nélkül maradsz inkább.
- Biztos hogy nincs hajóm? - simítottam meg az arcát vigyorogva.
- Eh, persze hogy van. Megjöttek. - nevetett ő is végül
- Megjöttek? - gondolkodtam el - Hogy érted?
- Azt hitted, hogy csak 1et hozatok? Egy egész flottát hozattam neked! - mosolygott - viszont ára lesz.
- Éspedig? - hajoltam közelebb
- Ezt a részét a fizetségnek majd miután megfürödtél - mosolygott - viszont a régi hajóid a mienk lesz. Az első védelmi flottánk mióta létezünk.
- Nem probléma - csókoltam meg.

A hajók elképesztőek voltak. 50+1 hajót, teljesen új koncepciók, egyenesen a Föld gyáraiból. A Mélyűri Flotta sincs még velük teljesen felszerelve, de nekünk már itt vannak a MI SAJÁT TECHNOLÓGIÁNKAL felújítva, ami már az admirális kezében is ott van. Tudtam, hogy megvannak a kapcsolatai mindenhova, de ez felülmúlt mindent.

10 - Akira Nehéz Cirkáló
20 - Soveregin Csatacirkáló
20 - Prometheus TámadóCirkáló

És az én hajóm egy átalakított Nebula Romboló. Tökéletes. Erős hajók, félelmetes tűzerővel. Szükségünk lesz rá ha a Conduis erői ellen megyünk. Ismerem őket... Én is tagja voltam... így már lesz esélyünk... De majd... a mindet eldöntő csata még odébb van... hisz a java még úgyis hátra van. Ez csak a kezdet volt...








A KÖVETKEZŐ ÉVAD HAMAROSAN KEZDŐDIK. MINDENKI GONDOLJA ÁT MIT FOG ÍRNI. 2 HÓNAP TELT EL A CSATA ÓTA. 2 HÓNAP SZÜNET, AZ IDŐHÚZÁSNAK VÉGE. ISMÉT MAJD LÉPNI KELL. AZ ADMIRÁLIS A FÖLDÖN VOLT REHABILITÁCIÓN ÉS MOST ISMÉT AKTÍV SZOLGÁLATBAN VAN. KÉSZ AZ ÚJ FLOTTA. VAS SZOBOR KITÜNTETÉST KAPOTT ÉS SORHAJÓKAPITÁNYI RANGOT. ILLETVE FÖLDVÁJÓ MONGÚZ RÉGI HELYÉT. TÖBBÉ NEM VADÁSZ PILÓTA MERT A VADÁSZOKAT KIVONTÁK A FRONTVONALBÓL, MOSTANTÓL CSAK NAGY HAJÓK HARCOLNAK. ÉS A TANÁCS ELKÉSZÍTETTE A KÖVETKEZŐ TERVET: CENTAURY-1. A RENDSZER TELJES ELFOGLALÁSA. A HARC KÖZEL ÁLL, VAJON FÖLDVÁJÓ MONGÚZ ISMÉT FELBUKKAN? AZ ADMIRÁLIS KÉPES LESZ ISMÉT HARCRA KELNI UGYAN OLYAN BÁTORSÁGGAL? VAJON VAN ESÉLY? A KÖVETKEZŐ ÉVADBAN KIDERÜL

grat mind a hármunknak hogy ilyen jó szorit írtunk!
de még csak msot kezdünk belejönni

Wow, ez most meglepett, de tetszik, nem kicsit
Igaz Death, jól elvagyunk itt 3an
Na de nem offolok tovább, előre hát, gondolkodok is a folytatásomon

uccsó off: (majd használjuk az ötletek részt x) ) -- nyitom az évadot, bemelegítés indul x)



Nyugalom volt és csönd mikor egy puha és finom érintés ébresztgetni kezdett. A finom illata csalogatott ki az álomvilágomból és lassan kinyitottam a szemeim. Az arcomat cirógatta és mosolygott. Ilyen boldognak még sosem láttam.

- Jó reggelt úrnőm - mondtam halkan vissza mosolyogva
- Szeretlek
- Én is - csókoltam meg - felettébb jó kedved van - ültem fel utána az ágyon
- Az elmúlt két hónap felejthetetlen volt - nevetett fel elnyújtózkodva az ágyon
- Nekem mondod - néztem rá egy kaján vigyorral - meg hát a srácokra is rá fért a pihenés. Nemsokára úgyis ismét indulunk.
- Uhm. - bólintott picit elkomorodva
- Eh, sajnálom, rontom itt a kedved - bújtam vissza hozzá - megígérem vigyázok magamra és visszajövök. Nem hagynálak magadra.
- Ne is próbáld meg! - nevetett - Mert egyedül nem akarom felnevelni a gyermekeinket!

Nem hittem a fülemnek és kikerekedtek a szemeim. Látta az arcomon, hogy szóhoz se tudok jutni és csak mosolyogva bólogatott.

- Jól halottad! Apa leszel! Már az első hónapon túl vagyok. - kelt fel az ágyból és öltözködni kezdett az ablak előtt ami mögött ott ragyogtak a csillagok és a végtelen űr. Míg én még mindig ledöbbenve feküdtem ott.
- Ez most komoly? - böktem ki végül és csak egy bólintás volt a válasz. A következő pillanatban mögötte teremtem és átkaroltam - dupla ok, hogy vissza jöjjek.
- Szombat van? - kérdezte két csók közt
- Igen. Miért?
- Nem késed le az eligazítást? Már elmúlt 8.
- A francba!

Csaptam a fejemre és sietve öltözködni kezdtem majd kisiettem a szobából és csak a nevetését hallottam folyosón. Az első gyűlésünk 2 hónap után és a "vezér" elkésik? Biztató, nevettem magamban de nem nagyon érdekelt. Ilyen hírekkel a birtokomban, nem nagyon .

*A Földvájó mongúztól kapott hajón - az azóta kissé átalakított, megerősített, átfestett és átnevezett Hellboyon -, a saját kabinomban*
Már egy ideje csak feküdtem szótlanul az ágyamon és töprengtem... Töprengtem az elmúlt 2 hónapon... A különös "látomásomról", amiről senki sem tud, a szörnyű következményekkel járó sérülésről, a közeljövő teendőiről és arról, hogy 2 hónapja semmi hír Földvájó mongúzról... És ekkor felsejlettek bennem az általa küldött disc tartalmának egy részlete: "Találkozunk az Alpha-Centaury rendszerben". Épp itt lenne az ideje, az ominózus eset óta úgysem volt részem éles harcban és be kell valljam, bár tudom hogy mostmár ez számomra még kockázatosabb, de hiányzik...
- Igen, ez lesz az, fel kellene venni újra a kapcsolatot... Alpha-Centaury... -
- Majd óvatosan felálltam és kiléptem az ajtón, egyenesen a hídra mentem. Computer, irány 45hj85, Alpha-Centaury rendszer. - majd a hajó észvesztett sebességgel el is indult a célállomás felé. - Emberek, itt az ideje újra tenni valamit. Megpróbálunk kapcsolatba kerülni Földvájó mongúzzal... Minden információt küldjenek a kabinomba. - majd amilyen hirtelen ötlet által vezérelve megjelentem, olyan hirtelen vissza is tértem a kabinom magányába...

ouhh.... mivan ma?
rohadt óra....
nem tudom minek állitottam be tegnap mert azt se tudjuk este van vagy mi
lássuk csak... szombat van legalábbis amit a 14 éve lejárt naptár mutat
szombat heh? megint 1 unalmas nap... inkább kicsiit visszafekszek....
arohadt életbe!
eltöröltéka vadászokat és nagy hajot kapok nah mégse lesz oylan rossz ez a nap
a világür hohára lehetek... wuahhh de jó!!!!!!!!!!!!

--20 perc mulva--
látom nem csak én akakrok uj hajót...
de hogy közel 1000 ember rajtam kivül az már sok
asszem itt 1 kicsit várni fogok....

2 hónap után előszór hagytam el az állomást. A konferencia rendben lezajlott. Kiosztottam az új kapitányokat és rangokat, mindenki várja már az akciót. Aplha Centaury. Az első rendszer amit vissza fogunk foglalni. De előtte remélem tudok beszélni az admirálissal... nem árt egyeztetni a támadást... meg hát... látnom kell mi lett a barátommal.

- Fredrick? Megérkeztünk már?
- Megfelelő távolságban vagyunk uram. Nem érzékelhet az ellenség szenzorai.
- Teljes pásztázást. Jó kis teszt küldetés lesz ez a kicsikének. Csak az admirális ismerjen fel minket.... - nevettem el magam - ha érzékeljük hogy közeledik, akkor kapcsoljuk be az álcázó berendezést.
- Uram? Még nem hiszem hogy működik.
- Nyugi Fredrick, Lola tervezte, működni fog. Ha beválik, akkor a mi osztagunk lesz az egyetlen amelyik képes lesből támadni az ellenfélnek. Így sokat segíthetünk az admirálisnak. Rendben uraim! Rádió csend! Álcását bekapcsolni! Lássuk az admirális meg talál e majd minket - nevettem - persze mielőtt feladná a keresést lekapcsoljuk de jó móka lesz.
- Jó kedvében van uram!
- Még, Fredrick még. De addig örüljenek!

A kabinomba visszaérve valamilyen furcsa, és kissé kellemetlen érzés kerített a hatalmába... Mintha a rehabilitációs kezelésem óta másképp állnának hozzám az embereim... A tekintetükben valami furcsa, elrejteni próbált gyanakvás érződik számomra, mintha már nem bíznának meg bennem 100%-osan... Ez nem esik túl jól, annak ellenére sem, hogy végső soron meg tudom érteni őket, hiszen a baleset óta úgy érzem én is megváltoztam és nem mellesleg majd 1/3-ad részben már gyakorlatilag egy gép vagyok... Legalábbis gépek segítenek életben maradni...
*Mi lesz?... Mi lesz ha egyszer a puszta gyanakvás esetleg tettlegességig fajul? Ha egyszer megkérdőjelezik a döntésemet... hozzáértésemet... vagy magát az emberi mivoltomat... Ha egyszer fellázadnak és hulladékürítéskor engem is csak úgy "kivágnak" az űrbe, mert már csak gép vagyok? Tudom nem lenne szabad ezzel foglalkoznom, de mi van ha egyszer mégis megtörténik?... A legfontosabb, hogy nem adjak okot a gyanakvásra és végig megőrizzem önmagam, a gépek segítségével továbbélő EMBER-t...*
Ilyen és ehhez hasonló gondolatok uralták az elmém, amikor is a Computer hangja "visszarántott" a valóságba...
- Célkoordináta elérése 5 percen belül -
- Köszönöm Computer - majd ismét a híd felé indultam.
- Computer, szenzorokat bekapcsolni, mindenkis rezdülésről tudni szeretnék a környékünkön -
*Talán ez az új hajó is... Talán ez az automatizált vezérlés, a mesterséges intelingencia túlzott használata is frusztrálhatja a katonákat?... Hogy elveszi az ő munkájukat... Hogy őt már jobban megértem mint embertáraimat... Talán ezen is változtatnom kéne... - futott át hirtelen gondolatként az agyamon...*

- Kapitány úr, érzékeltük az admirálist!
- Képernyőre!

Tavaszi Tekercs hajója lassan közeledett miután kilépett a hiperűrből.

- Észrevett minket?
- Nem úgy tűnik.
- Hehe, közelítsük meg őket! 400 méterre!
- Máris uram!

A hajónk lassan közeledett a volt Akatsuki felé de úgy tűnt így sem érzékelnek minket.

- Eddig hibátlan, itt az ideje egy "végső" próbának. Repüljünk föléjük és tartsuk a sebességük. Kerüljünk 100 méteren belülre és pont felettünk hajókázzunk. Ha akkor sem vesznek észre... Kikapcsoljuk az álcázást. - nevettem fel - kíváncsi vagyok milyen arcot fog vágni!

*Már több mint 10 perce pásztáztuk a környéket, de még mindíg semmi...*
- Talán túl korán jöttünk volna? De hisz nem is beszéltünk meg pontos időpontot + biztos vagyok benne, hogy az egész körzetet figyeli, hiszen ő hívott ide... -
- Computer, még mindíg semmi? -
- Semmi admirális! De... Egy pillanat... A szenzorok alig egy pillanatra érzékeltek valamit alig 100 méterre felettünk, de aztán újra néma csend... -
- Hm... Földvájó mongúz mindíg is vicces, ugyanakkor egyben óvatos figura is volt, talán valamilyen álcázott kémmegyfigyelő vált egy pillanatra láthatóvá felettünk... Rendben. Computer! Hajót megfordítani és lassan kezdjünk el közeledni a bemért pont felé, hátra észrevesszük, legyen az bármi is... -

- Uram, valamit megláthattak, mert közelednek!
- A francba! Álcázást kikapcsolni! Még nekünk jönnek! - mosolyogtam el magam, főleg mert nem kellett csalódnom az admirálisban.

A hajónk lassan, hullámozva tűnt elő alig 60 méterre az admirális lassan közeledő hajójától megállásra kényszerítve azt. Pár perc és egy aranyos kis fülsüketítő zaj közepette találkoztak volna a pajzsaink.

- Nyisson csatornát!
- Csatorna él!
- Tavaszi Tekercs, rég nem beszéltünk. Nincs kedve átjönni egy kávéra? Körbevezetném az új vezérhajómon. - nevettem el végül magam - Sok mindent kell megbeszélnünk barátom. Sok mindent. A dokkoló folyosók nyitva, csak kapcsolja össze a két hajót. Várni fogom.

A hajó szép lassan meg is indult a cél vélt irányába, majd hirtelen rendkívül meglepő dolog történt: egyszercsak körvonalazódni kezdett Földvájó mongúz hajója alig pár 10 méterrel előttünk.
- Computer, állj! - reagáltam le gyorsan a nem várt eseményt.
*Hm... Remek álcázó berendezése van ennek a fickónak, és ezt hogy sikerült eltitkolnia *
Bár igyekeztem palástolni, de a döbbenet kiült az arcomra: sok mindenre számítottam, hogy mit fogunk találni, na de hogy egy hajót... És ilyen közel tudott férkőzni hozzánk, úgy, hogy valószínűleg a puszta véletlennek köszönhetjük, hogy egyáltalán észrevettük. Még szerencse hogy barát... Azthiszem a szkennerjeink további fejlesztésre várnak...
- Uram, bejövő adás nyílt csatornán a másik hajóról:
- Tavaszi Tekercs, rég nem beszéltünk. Nincs kedve átjönni egy kávéra? Körbevezetném az új vezérhajómon. - nevettem el végül magam - Sok mindent kell megbeszélnünk barátom. Sok mindent. A dokkoló folyosók nyitva, csak kapcsolja össze a két hajót. Várni fogom.
- Földvájó mongúz!! De jó újra hallani magáról! Már hogy ne lenne kedvem átmenni. Dokkolást megkezdem és már indulok is -
- Computer, azonnal kezd meg az összekapcsolódást! - majd a két hajó szép komótosan csatlakozott egymáshoz én pedig már az átjáró bejáratától szóltam vissza:
- Rendben emberek, én most átlépek Földvájó mongúz hajójára, van mit megbeszélnünk. A visszatérésem várható időpontja bizonytalan. A távollétemben Drake a parancsnok. Tartsák a hajót a dokkolófolyosóban! - majd már indultam is meglátogatni rég nem látott barátomat.